Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

144 telén városka szomszédságukon túl nevökről sem ismeretes lakosai neve alatt tettessék, felötlő s furcsa esetnek látszott, de a tettnek több komoly s ildomos oka volt. A lázitás főnökei, s közttök az Érsek, nem tekintvén tanácsosnak az első nyilvános fellépés bizonytalan eredményével személyeiket összve kötni, óvatosságokat azon népszerű állítással leplezték, mintha addig, mig a nép maga nem választja meg vezéreit, mindent kerülni óhajtanának, mi a főnöklés igénylésére magyarázható volna. A személyes okoknak még azon másodika is forgott fenn, mi szerint a lázadás világi főnökei arra munkáltak, hogy ügyök élére az érsek mellé egy világi egyén választassák, s annál fogva sem az Érsek egyedüli főnökül fellépését, sem azt nem kivánták, hogy valamely világi tag, megelőzőleg a nép általi választást, az érsek főnöktársa gyanánt lépjen föl. Mind amaz óvatosság elrejtve, mind ez aggodalom eloszlatva lőn a programm kibocsátási szerepnek a Karlováczi lakosokra ruházása által, kik igénytelen állásuknál fogva semmi vetélkedést nem okozhattak, s lakhelyök katonai végvidéken és szerb népségtől környezve lévén, magokat a magyar kormány ellenében egész bátorságban hitték. De ezen negativ okokon kivül még tényleges előnyt is találtak a programm Kárlováczról kibocsátásában. E várost t. i. az ájtatosság és ősemlékezet ihlettségével tekintik a szerbek, lévén az Érsekeik székhelye, kiváltságleveleik s minden nemzeti irományaik raktára, papi oskoláik helye: az ünnepélyes szertartások a kárlováczi főtemplomban a távol lakó szerb nép látvágyainak tárgyai; e város körül vannak a klastromok, mellyekben érsekeik sirboltjai, s régi fejedelmeik Szerviából áthozott holttesteik őriztetnek; mind ez okok eléggé világosan mutatják, miképen a felhivás, melly Kárlovácz nevével köttetett öszve, a vakbuzgó népben mély benyomásra s rokonszenvre számithatott. 2. §. A körlevélben az általános népjogokra, és azután különösen a szerb népnek már előadásunkban eléggé isméretes régi kiváltságaira hivatkozás után, azon követelések, mellyekre a szerbek a fennebbieknél fogva jogositvák, lényegileg következő pontokban soroltattak elő: 1-ször nemzeti önállóság és politicai függetlenség az e végre a szerbeknek átadandó tartományban. 2-or. Ezen tartománynak a következő vidékekből