Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Bevezetés

132 képtelenséggel határos eszme volt, s végre a határőrvidéket, hol a szerb nép legtömegesebben lakott, s hova ennél fogva azon Kanczellária legilletékesebben terjeszthette volna hatását, a kormány nem akarta a katonai rendszerből kivenni s azon polgári hivatalnak átadni. Még azon körülmény is nehezitette a dolgot, hogy noha a gör. n. egyes, vallásúak polgári joggal törvényesen nem birtak, mind a mellett ezen vallásbeliek s jelesen a szerbek között több nemes család létezvén, és ugy mint Erdélyben a számos nem egyesült hitű oláh nemes családok — a nemesség jogait tettleg élvezvén, azon családok a »Cancellaria Illyrica« alá rendeltetést magokra nézve károsnak tartották. 15. §. Hogy a viszályt csak az udvar szitotta, s hogy a szerb nemzet, mihelyt keblében annak titkos keze nem működött, természetes ösztönnél fogva a közös jogállapotra hajlongott, és hogy e szerint az udvar ármányai nélkül a két nemzet megtestvéresedése lehetséges lett volna. — a temesvári gyülekezetnek, mellynek minden zaj daczára az érseki szék betöltésénél egyébb eredménye nem volt, eloszlása után rövid időn világosan kitetszett. Ugyan is 2-dik Leopold és az országgyűlés között barátságosabb hangulat fejlődvén ki, annak egyik következménye volt, hogy a szerbek Magyarország elleni izgattatása megszüntettetett, az ország fenmaradására nézve veszélyes önállósági igényeik elszenderittettek, s az 1790-ik 27. törvényczikkely hozatala által, a gör. n. egyes, vallás a többi bevett vallások közé iktattatván be, az alig létesített illyr Cancellária pedig megszüntetvén, a szerbek az ország más lakóival egyenlő jogviszonyba helyeztettek. Azon hangulat, mellyel a szerbek az idézett törvényt fogadták, fennebbi állításunkat teljesen igazolja. Öröm s az óhajtott egyetértés valahárai elérése feletti megelégedés érzelmeivel üdvezelték azt. Kitűnőbb fél fiaik, kik a nép bizodalmát birták, reményeiket nyilvánították ki, miszerint a szerbek a magyar nemzettel béke és szeretet kapcsai által lesznek azontúl összekötve. Milly rokonszenvi szellem kezdett az országgyűlésnek 1792. évben történt eloszlása után az ország lakosai közt terjedni, megitélhető azon körülményből, hogy a Martinovics-féle összeesküvésben többen a gör. n. egyes, vallásbeliek közöl részt vettek, s jelesen a temesvári