Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Bevezetés

133 gyülekezetnek egyik legkitűnőbb tagja, ki a fenn előhozott ellenséges feliratnak szerkesztője volt. Szervinacz nevü, azon összeesküvésbeni részvéte miatt több évi fogsággal büntettetett. 16. §. A kiütött nagy háborúk a következett országgyűlések gondjait majdnem kirekesztőleg elfoglalván, a gör. n. egyes, felekezet körében történő dolgok, országos figyelmet magokra többé nem vontak. Az udvar azonban, hadviselési bajai közepette is, a két nép közötti viszonyról nem feledkezett meg, sőt régi irányát csakhamar újra támasztotta fel, magára nézve hasznosnak találván, hogy az 1792-ik 27. törvényből fejlődni kezdett rokonulat megmérgeztessék. Most kevésbé zajos és épen nem erőszakos és fenyegető alakban, hanem annál nagyobb ravaszsággal folytatta politicáját. Főleg pedig arra ügyelt azonnal, hogy az 1792. 27. t. cz. végrehajtása teljes ne legyen, s az egyenlőségi remények meghiúsítása által a szerbeknek uj panaszokra ok adassék. Azon törvény által a gör. n. egyes, püspökök az országgyűlésen ülést és szavazatot nyertek, s mennyire feküdt a szerb nép hő vágyaiban e jogadás pontos teljesedése, könnyű következtetni e nép azon sajátságos jellemvonásából, miszerint vallásában egyszersmind nemzetiségét őrizni véli, s püspökeiben mindkettőnek főtámaszait tekinti, kiknek megkülönböztetéséhez azért féltékenyen ragaszkodik. Ok magok, a püspökök, fényök tetőpontját gondolták elérni az által, ha a hatalmas cath. egyházi főrenddel ugyanegy vonalban állandanak. Ezen jog azonban csakhamar elvesztette minden értékét, mivel az udvar ki tudta eszközölni, hogy a cath. érsekek és püspökök az országgyűlésen a gör. n. egyes, főpapoknak kinevezés rendé szerint s maguk soraiban a miként kivánták, helyt nem engedtek, hanem azt javasolták, hogy a gör. n. egyes, érsek és püspökök valamennyi cath. püspök után foglaljanak helyt. Ezen javaslatban a gör. n. egyes, püspökök megalázást s a hozott törvény kijátszását látták, s nem érvén el kivánságukat, miszerint csak az esztergami érseknek ismertessék el közösen országos elsősége, s ők a többiekkel egyenlően tekintessenek, az ajánlott helyet nem fogadták el, és azóta minden országgyűlésen a főrendi asztaltól távol ültek. Ezen körülménynek azon szomorú következménye lett, hogy miatta a gör. n. egyes, főpapság önérzeti sérelmet hordott