Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Bevezetés

128 napjainkban a szerbek terület vagy is vajdasági követeléseikben reájok hivatkoztak. Mennyire volt alaptalan ezen hivatkozás, kitetszik abból, hogy ezen oklevelekben vajdasági területről, annál kevésbbé annak részei s határairól emlités sem találtatik, sőt ezen oklevelek egyes pontjainak épen ellenkező értelme van. A mi külön terület birtokra vonatkozhatok, arról az első rendbeli oklevélben csak e következő szavakat találjuk : »mi azonfelül Ígérjük valamennyinek és mindeniknek, és ezennel ajándékozzuk szabad birtoklását minden ingó és ingatlan vagyonnak, znellyeket a magok határai között a töröktől foglalandnak el.« Ezen állítás természetes értelme csak magános és személyes birtokot foglalhat magában, nem nemzeti vagy országos területet. A 2-ik oklevélben pedig semmi sincs, mi külön területi igényeknek alapul szolgálhatna, sőt annak tartalma szerint a szerbeknek Magyarországba átjövetele csak ideiglenesnek, s itt maradásuk csupán régi hazájuk visszafoglalásáig tartandónak tekintetett. Mert ezen oklevél, melly a patriarchának már átjövetele után Magyarország földére adatott ki, így szól: »Mi minden módon arra fogunk törekedni, hogy a mi győzelmes fegyvereink által az Isten segítségével megszabadított rácz — (Rasci vagy Rasciani, Rascia nevü vidéktől Szerbiában) nemzetet olly hamar a mint csak lehet, az ő előbbi tartományába és előbbi lakhelyeire visszavezethessük, és ellenségeit onnan elkergethessük.« Általában ezen oklevelek olly hangon szólanak a szerb népről, miszerint az átköltözés a császár részéről kegyelmes engedelem, a szerb népre nézve hálára kötelező jótétemény volt. A későbbiben ugyan is ez mondatik: »megértettük a ti alázatos hálátokat a felett, hogy benneteket a török zsarnokság torkából szabadítottunk ki, mint szintén a ti hü ragaszkodástokat is, mellyel ti magatokat azon sok jótéteményért, mellyeket veletek elkövettünk, kegyelmünk alá vetettétek« s. a. t. 11. §. Valamint a beköltözési felhívást és feltételeit maga a császár eszközölte, az akkor ritkán tartott s függetlenségében megszorított országgyűlés mellőzésével, ugy a már megtelepedett nép közügye- és panaszairól önkénye s érdeke szerint intézkedett, féltékeny gonddal őrködvén az ország és ez új lakosok közötti hézag fentartásán. Az érsek vagy metró-