Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Bevezetés

127 9. Az imént érdeklett oklevelek közű] csak kettőt idézendünk fel, mint egyedül lényegest, s a szerbek által közönségesen kiváltságleveleknek nevezettet. Az egyik 1690-ik August -én, a másik 1691. August. 20-án kelt. Az első által az átköltözésre történt felhívás feltételei erősitetnek meg, t. i. sznbad vallásgyakorlat, a királyi és földesúri adón kivüli tehermentesség, és egy főnöknek, akkori időben úgynevezett Despotának választása. A másodikban, az emiitett biztosítékok részletesebb előadása mellett, a beköltözöttek hadakozási kötelessége említtetik. Ezen második oklevélben különös figyelmet érdemel azon körülmény, hogy abban már Vajda- vagy Despotáról nincs többé szó, hanem az átköltözött nép egyházi és polgári főnökének az érsek vagy patriarcha neveztetik. Ez utolsó körülményen kivül, ez oklevelekben még két feltétel foglaltatik, melly az osztrák császár szándokát, az ország ez új lakosait a törvény hatásán kivül tartani, eléggé tisztán mutatja. Azon biztosítás, hogy a szerbek saját tisztviselőik által fognak igazgattatni és hogy az egész nép körébeni magszakadási örökségi jog, az érsek tulajdona leend. Mind e két igéret azonban elenyészett, midőn a török háborúk után az ország alsó részeinek igazgatása előbb német lábon, majd az ország törvényei szerint rendeztetett. 10. §. Hogy ezen törvénytelen feltételek nem a szerbek javára, hanem a császár érdekében alapíttattak meg, tagadhatlan. 0 kiszámította azon hasznot, melly egy hadakozásra kötelezett népfajnak, törvényen kivüli uton közvetlen tőle függéséből, és az a miatt az országban bekövetkezni kellő súrlódásból az ő korlátlan uralmi czéljaira folyand. A szerbekre nézve ez önkényből eredett kegyelmi levélnél biztosabb és méltóbb jogalap lett volna a magyar országgyűlés befogadási törvénye, melly által az ország többi vallásfelekezeteivel egyenlő joghelyzetbe tétettek volna. Hogy az országgyűlés már akkor örömmel teljesítette volna e kivánatot, azt azon buzgalomból, mellyel a protestáns vallásbeliek ügye a nemzet által pártoltatott, és azon tényből, hogy kevés év lefolyta után 2-dik Eákóczi Ferencz a szerbeket, az alkotmány közös védelmére és élvezetére szólította fel, bizton következtetni lehet. Jelenben ezen oklevelek főleg annál fogva érdemlenek figyelmet, mivel