Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Bevezetés

126 ruit és azzal kötött békeszerződéseit, mint Erdélynek önállóságát szinte ugy aláásó mint Magyarországba beleolvadását gátló cseleit, mint a protestáns vallás irányában követett majd üldöző majd ámító rendszerét, — azon főirány vezette. Ezen érdek szülte a szerbiai kivándorlók behivatását Magyarországba. 8. §. Első Leopold idejében Szerbiát a török oktalan, nyomasztó rendszerrel kormányozta. A nép a háború alatt a császár sergeivel barátilag érintkezni kezdett, és a török ellen, mint ugy nevezett közös ellenség ellen, a németek részére állott nem csak óhajtásaival, hanem harczoló csapatok által is. A német hadvezérek, hogy e segélyt annál biztosabbá tegyék, a népben azon hajlamot ébresztették, hogy a császár ótalma alá meneküljön s tőle telephelyeket Magyarországon kérjen. Ez ajánlat nem csak a török uralom elleni gyűlölet, hanem a miatt is kedvezőleg fogadtatott, mivel a háború után azok, kik a német császárt a törökök ellen segítették, ez utóbbiak boszuállását kétségtelennek tartották. így történt, hogy a kivándorlás mozgalma elterjedvén, előbb magokkal a német seregekkel több kisebb harczoló csapat jött által Magyarországra, majd 1690-ik évben az ipeki szerb patriarcha Csernovics a császári sereg fővezérével, egy nagyobb néptömegnek a magyar földre beköltöztetése iránt formaszerinti alkudozásra lépett. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a közlekedésnek és ismereteknek a török tartományokban azon időbeni nyomorú állapota mellett, a szerb főpapnak Magyarország alkotmányos viszonyairól valószinüleg semmi tudomása sem volt, s ő, népe számára Magyarországon nyerendő menedékhelyre nézve jogosan elégnek tartotta, ha kivánatai a császár által fogadtatnak el s feltételei általa biztosítatnak. Szintolly természetes volt. hogy olly törvénytipró fejedelem mint Leopold, szándékosan kerülte önkötelességeit Magyarország irányában a bevándorló idegenekkel megismertetni, melly kötelességeknél fogva az ő bevételűket országgyűlésen eszközöltetni tartozott volna. Tehát az alkudozások egészen az ország mellőzésével folytattattak, s a császár mindazon oklevelek és udvari rendeletekben, mellyekkel a patriarcha kivánatait kielégítette, hazánkról, mint tőle korlátlanul függő tartományról rendelkezett.