Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - VI. A martiusi napok eseményei

83 után több felől nyilatkozott olly vélemény, hogy a két szóban lévő tárcza odaengedésének iIly rideg visszautasítása meg nem fontolt cselekvés, s az ország vesztének egyedüli oka volt. Mellőzvén azt, hogy hasonló tanácsadás könnyű az események befejezése után, a határozat időpontjában azonban mással támogatható nem lett volna, mint a király hitszegésének előrei lelt evésével, - ugy vagyunk meggyőződve, hogy a nemzet s főnökeinek öszvehangzó véleménye mind a becsület mind az érdek által parancsolva volt. Elvtelen speculatio alapján nemzet sorsát rendezni nem lehet, s őrizni a nemzet történeti jellemét egyik fő kötelessége a haza vezetőinek. Már pedig ;i nemzet a gyávaság bélyegét sütötte volna önkezével homlokára, ha a már királya ajkairól nyert jogot félelemből föladja, s ha azt hiszi, hogy illy cselekvés után a hátramaradt jogait képes lesz megmenteni, vagy hogy azon király ki megbánta s visszakívánta a megismert jogok egyik részét, azt megkapván, a többi után is nem fog sóvárogni. Ösztönt arra eléggé a nemzet illy gyávaságában talált volna. Az érdek szempontjából pedig, tehette-é azt Magyarország, hogy két legnevezetesebb tárczát, melly a nemzet életei éinek csatornája, az osztrák ministeriummal egyesítsen, a nélkül, hogy sorsát az osztrák birodalomtól függővé ne tegye és örökké követelt s végre kivivottnak kikiáltott önállóságát bábjátékká ne alacsonyítsa le? Tudhatta e azt bizton Magyarország, hogy Ausztriának ujjoncz alkotmánya elég erős alapon nyugszik, hogy nem fog az ismét absolutisticus rendszernek helyt csinálni, és hogy annak következtében saját fegyvere és pénze gyilkos eszközül nem fog használtatni az alkotmányosság és szabadság elvei ellen? Oda engedhette e hadfiait, hogy Austria azokkal Olaszország ellen kedve szerint harczoljon, s a magyar nemzetnek azon szerep jusson, hogy midőn a maga szabadságáért olly lelkesen lépett fel, más nemzetek elnyomója legyen? Hazánk a martinsi átalakulás által az öszves európai népérdek és szabadság szövetségesévé lett, ezen szövetség elvetésével hogyan hihette volna önlételét biztosnak a népérdek és szabadság ellenségeivel összekeveredvén? Mi azt hisszük, nem csak a lelkesülés sugallata, hanem statusférfiui ítélet is rejlett azon szilárdságban, mellyel a nemzet \ issza ti tasitá magától a két tárcza G*