Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - VI. A martiusi napok eseményei

84 odaengedésének gondolatát. Vesztünk okai nem e kutforrásból folytak. Ezen két tárczának sorsa égető agálylyal ingerié a kedélyeket, s a ministerium Batthiány által felterjesztett kineveztetése jóváhagyásának késedelme az aggodalmat szította. Végre Batthiány a közbátorság tekintetéből veszélyesnek tartván a ministerkinevezés kihirdetésének halasztását, nem várta tovább a jóváhagyás leérkezését, hanem martius 23-án mind a két házban fölolvasá az általa alkotott ministerium névsorát. Elnök minister tárcza nélkül: Batthiány Lajos. Belügy: Szemere Bertalan; Austriávali közös viszonyok: herczeg Esterházy Pál. Pénzügy. Kossuth Lajos. Hadügy: Mészáros Lázár. Közlekedés: gróf Széchenyi István. Vallás és nevelés: Báró Eötvös József. Földművelés és ipar: Klauzál Gábor. Igazságügy: Deák Perencz. A közönség kitörő örömmel fogadta e kinevezést. Az öröm nem csak a tárgy nagyszerű jelentékenységében, hanem a kinevezett egyének köztisztelete és népszerűségében birta alapját. Az alsóház elragadtatásában nem érezte magát alkalmasnak az ülés folytatására. Mind a mellett az ünnepies jelenet nem volt felhőtlen, a támadni kezdő reactionárius ármányok liíre nem szűnt meg, a ministerium királyi jóváhagyása még hátra volt. s mi leglényegesebb, a ministerium hatásköréről rendelkező törvény, melly a két kérdésben lévő tárczának végeldöntését tartalmazta, csak ezen a napon küldetett föl a királyhoz, maga a Nádor vivén azt Bécsbe. A hazafi gondoskodást nyugalom még nem váltotta föl. A kinevezett ministerium férfiai közérdem, s képesség tekintetében az ország nevezetességeinek első sorát képezték. A martius előtti ellenzéknek főnökei, s a reform attya Széchenyi, benne helyt foglalván, nem szenved kétséget, hogy a leendőket a martius előtti viszonyok szempontjából tekintve, a többség iránya öszvehangzó volt; a martiusi események után követendő politicára nézve véleményeik azonsága vagy külömbsége csak ezután nyilvánulhatott, s a kifejlendő körülmények szerint idomult. Programúi kibocsátása nem történt, s megállapítása lehetséges annál lőgva sem lett volna, mert a kinevezettek közül némelyek, mint Klauzál és Mészáros, tá\ol voltak. Mi azonban programmerejűnek, s a követendő politica