Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

I. Rész. Az ország alkotmánya

66 azon természeti egyes személyben, mely sz. István ideje óta királyi czimmel díszlik, a polgári főhatalom felsége olykép van központosítva, hogy jóváhagyása nélkül az ország közügyeiben törvényszerüleg mi sem történhetik, a felségi jogok mindegyikének gyakorlata közvetlenül vagy közvetve tőle függvén. — Minden kétségen kivül helyezi ezt Magyarhonnak mind a tételes törvényekben, mind százados országos szokáson alapuló egyetemes alkotmánya, a királyok annyi ünnepélyekkel összekötött koronázása, a magyar nemzetnek az ország s z. koronája, mint a polgári felség jelvénye iránti határtalan tisztelete, végre az alkotmány- s közigazgatásnak rendszere, mely azon politikai elven mint alapján nyugszik: hogy a polgári felségnek összege a király szent és sérthetetlen személyében gyökerezik (II. 3. §. 4. 5. ) Innen tehát világos: a) Miként Magyarhonnak országlási alkata a monarchiái s aristocratiai (förendi-országlás) országlásból vegyültnek 6) oly értelemben, mintha némely felségi jogok a királyt, m á s o k az ország rendéit illetnék, hibásan állíttatik, minthogy a vegyes országlási alkat nemcsak Magyarhon tételes alkotmányával, hanem a monarchiának fogalNagy-Britannia, Németország, Belgium ujabb kori alkotmányaival egészen ugyanazonosaknak tartják. Ezeket a névhasonlat csalta meg, s nem voltak tekintetlel a lényeges k ülömbségre, mely ezen alkotmányok között van. E külömbséget pedig figyelemre kell méltatni, mint ezt az ujabb kori alkotmányokban divatozó népképviselet is eléggé bizonyítja. b) Honnan származik e némely politikusok s tudósok tévedése, kik a vegyes kormányalkatot lehetségesnek tartják ? rö viden elmondja Yirozsil: Epit. I. nat. 113. §. e) alatt.