Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)
I. Rész. Az ország alkotmánya
62 időkben fejedelem s nemzet közi kötött szerződésekből, több okleveles szentesi tv ényböl, s közegyezéssel sarkalatosaknak nyilvánított törvényekből világos. Minthogy pedig a koronázási vagy királyi hitlevelek okleveles alapjoknál fogva fejedelem s nemzet közti szerzödvényeknek tartandók: mindezen hitlevelekben foglalt vagy más törvények által sarkalatosaknak czimzett törvényczikkek Magyarhon alaptörvényeihez számitandók e); ide tartozik: 1-ör. II. Endre az 1222-ik évi arany bullája f), mely a rajta levő pecséttől nyervén nevet, az ország lakosainak, de főkép a nemesi rendnek e 1 öjogait s szabadságait ünnepélyes oklevél alakjában adja elő. — Ezen oklevél sarkalatos volta kétségkívül helyheztetik minden királynak országlása kezdetébeni megerősítése által, mely eleinte a II: 14. cz. szerint, régi szokás s gyakorlatnál fogva történvén, később tételes törIetkeztekor lehet hozni, nem pedig később, midőn a főhatalom már meg van alapítva, azoknak tévede'sét számtalan főleg a XVII. és XVIII. században előfordult elég ismeretes példával c z á f o 1 j a meg az európai állodalmak s hazánk története. e) A koronázási oklevelek történeti eredetére nézve k ü1 ön féle véleményben vannak a hazai s külföldi irók. Egyébiránt bármint vélekedjék erről akárki is a régibb korra nézve: azt senki sem tagadhatja, hogy ujabb időkben mióta Magyarhont az ausztriai ház kormányozza, ezen oklevelek a fejedelem s a magyar nemzet közötti szerződvény—következőleg állandó s folytonos eredeti alaptörvények természetével birnak, sőt magából a koronázási oklevélből a magyar alkotmány minden alaptörvényét könnyen lehet származtatni. f) Ezt eddigien eredetiben felmutatni nem birjuk, ámbár a bulla végszavában mondatik, hogy hét eredeti példányban íratott le, s őrizet végett különféle hiteles h e 1 y e k e n tétetek le. II. Endre másik d ecretumáról, melyet 1231-ban adott ki, s melyet Rainold, Pray és Kollár a vatikáni könyvtárból lemásoltak, különfélekép vélekednek tudósaink. L. Kelemen: Hist. juris hung. 41. §. 125. 1.
