Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

II. Rész. Az ország kormányzása

298 1-ör. Ki sem fogja ugyan tagadni, hogy ezen rendszer átalán a helyes közigazgatásnak jelentékeny elemeit foglalja magában, melyek azért méltók leginkább minden figyelemre, mivel azokban sem az u. n. összpontosítási, se a tartományi vagy a hivatalszobai közigazgatás rendszere nem túlnyomó egészen; hanem a körülményekhez képest mindezek némi barátságos viszonyban állanak egymáshoz, a helyi és részletes ügyek gondja rendszerint helyhatóságokra bizva, a nyilvánosaké pedig, melyek az összes országot illetik, az ország kormányszékei s a hon gyülések számára fönntartva, az egésznek legfőbb kormányzása és a Végremüvek, s m ü v e c s k é k, hírlapok, röp- és időszaki iratok, melyek hazánk közigazgatását kivált állam bölcsészeti tekintetben örömest fürkészik s bírálják; s melyek belső, tudományos érdem ök e t illetőleg egymástól ugyan elég messze elütnek, méltó tekintettel levén azonban mindegyik sajátlagos szelleme- s lényegére, s folyvást szem előtt tartván a józan ész azon ismert elvét: „Mindent vizsgáljatok s azt a mi jó, tartsátok meg" sok részben nagyon használhatók. — Ezek közt különös figyelemre méltóknak látszanak a következő írók ide vonatkozó müvei: gr. Széchenyi István, b. Wesselényi Miklós, gr. Dessewffy Aurel és Emil (Alföldi levelek, melyeknek bevezetése németül Pest, 1843); b. Eötvös Jósef és Lukács Móricz ( Fogházjavitás ), S r é t e r János: Nógrád megye beligazgatási állapotáról hivatalos jelentés; A n o n. (Ungarn im Jahre 1841); Cosmorama, haladás és párt tekintetében; Indítvány a megyei bünvádi eljárás lehető javítása iránt; W i 1 dner (Haupthinderniss des Fortschrittes in Ungarn); Ungarns Wünsche v. Lajos v. K.; H e t é n y i J., Orosz stb. — Ide járul még számos értekezés, magánirat, melyek az országos hírlapokban, főleg a Pesti hírlap, Világ, Jelenkor, Nemzeti ujság stb. lapjain a közigazgatás legtöbb tárgyait legnagyobb szólás szabadsággal meghányjákvetik, a közjogtannak innen származó nem csekély hasznára s előmenetelére, ha ugyan a vitatkozás hevében nem mindenkor a jogos mérséklet határai között tartott több állítás, józan itészet segélyével az igazság és méltányosság valódi mértékére vitetnék vissza; mely ovakodás, szükséges, hogy nyilvános hírlapjaink olvasójának mindig kellőkép szeme előtt forogjon.