Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

I. Rész. Az ország alkotmánya

122 1 e g a s z. korona tulajdona leven és gyökeresen csak királyi adományzás által szereztethetvén meg, a törvényes örökösök nélkül elhalt vagy hü 11 ensé gi bűnbe eső nemesek jószágai a sz. koronára szállnak vissza; azonkívül: a) A király birja a korona-jószágokat; közjavakat adományozhat érdemes honfiaknak b), azokra nézve az örökösödés rendjét is kiszabhatván, hatalma egyszersmind az ország határain belől lévő uratlan és lappangó vagyonra is kitérjesztkedik c). b) Ha pedig magszakadás vagy hütlenségi bün által az örökösödés félbeszakasztatnék, a királyi ügyész levén a magtalan nemesek átalános örököse, ezen jószágok ismét a sz. koronára szállnak (Sz. István II: 24. 35. Kálm. I: 20. 1222: 4. 1: 10. 13. 64. 1486: 48. 1514: 62. 1608: 15. k. e. 1715: 9. 25. 1723: 9. 24. 1741: 23). — Megjegyzendő azonban: a) hogy Magyarország országlóinak családbirtokuk (patrimonium) sohasem levén, a területi felségjog addig nem terjesztkedik, hogy a király az ország vagy melléktartományainak valamely részét, a végszükség esetét kivéve, az ország rendéinek megegyezése nélkül elidegenithetné d); 6) A magyar királyok jószág adományzásának eredetét a hűbéri jogból kell származtatni, mely intézvény a középkorban Európa szerte divatozott, ámbár ezen adományok s a középkori hűbéri birtokok közt van valami különbség, mint azt honi jogtudósaink bizonyítják; 1. Kollár, Nyitray, Kelemen, Piringer stb. fennidézett müveikben. c) Ez az u. n. királyi jogok (jura r e g a I i a) alapja, melyekről alantabb a 39—41. §. d) E tárgyról is lásd alább a 36. §. az a) jegyzet alatt.