Vertán Endre: A választójog kiterjesztésének hatása nemzetiségi viszonyainkra való tekintettel (1917)

72 A népparlamentre támaszkodó kormányformának ép az a jellege, hogy minden képviselőnek köz- és nem particularis érdekeket kell képviselnie. Amint nem szabad a particularis érdekképviseletet a választójogosultság megállapításánál fentartani, ép úgy nem szabad ezt a választókeriiletek beoszt fisánál becsempészni. De veszedelmes is. Mert minden ily kivételt képező engedmény tág teret nyit arra, hogy a mindenkori parlamenti többség a választójogi törvény alapelvét a választókerületek beosztásában kénye-kedve szerint meghamisíthassa. Ily kivételek felállítása mellett történhetett meg ugyanis az, hogy a mai kerületi beosztásban, melynek tárgyalásakor a javaslatot tévő kormány a városi kerületek kedvezményben való részesítésére és az eddigi állapot lehető kimélésére kért felhatalmazást, e felhatalmazás alapján a kerületek megállapításánál az így felállított elvekkel vagy merőben ellentétes beosztást eszközölt, vagy az elveket arra használta fel, hogy ezek alapján a nemzetiségeknek tegyen indokolatlan engedményeket s még a magyarság rovására is politikai céljait mozdítsa elő. így történhetett meg azután, hogy itt is — kizárólag az erdélyi kerületeket véve figyelembe — a nemzetiségekkel vegyesen lakott Alsó-Fehér vármegyében, Fogarasban, Hunyad, Szolnok-Doboka, és Torda-Aranyos vármegyében, a nagyenyedi, fogarasi, dévai, szamosújvári és tordai — tehát kedvezményben részesítendő — városi kerületek úgy lélekszám, mint a választójogosultak száma tekintetében jóval nagyobbak a többi e vármegyékben kikerekített kerületeknél, noha mindezen városok erős