Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Előszó

— 4 — viczi béke előzményei, majd a magyar koronára nézve az új öröködési rend (sanctio pragmatica) felállítása, a hét éves háború, II. József nagymérvű reformjai, II. Lipót király alatt a magyar alkotmány diadala, a nyolczvankilenczediki forradalom, s a reá következett szellemi mozgalmak s terhelő hadjáratok (1796, 1802, 1805, 1807, 1808), végre az 1823-ki önkényszülte megyei zivatarok, s az 1825/7-ki országgyűlés nagy jelentősége, mindannyi fontos okok valának arra, hogy Magyarország figyelme, közel másfél századon keresztül Erdélyről elvonva, más irányokban foglalkodtassék. Nem csoda tehát, ha az ifjabb nemzedékeknél Erdélynek, nevén kivül, alig maradt fenn egyéb emlékezete. Napjainkban azonban a közfigyelem, bár hosszú szünetelés után, ismét Erdély felé delejt. A kérdés tehát, mely pályatérre inti a nemzeti értelmiség szakavatott embereit, épen a maga idejében érkezett. Az egyesülés erő, az erő élet. A kettészakadt nemzettest ősi jogalapon újra egyesülni akar. Egyesülni földiratilag a gyors közlekedési eszközök, államéletileg a nagy eldődökröl átszállott alkotmány által. Minő közállami jogalapon olvadt egygyé a magyar középkor kezdetén a később különvált két magyar haza, reá a választ a nemzet közös törvényhozásának történelme adja. S ime a kitűzött pályakérdés alapeszméjénél vagyunk. Az 1540-ig magok után nyomokat hagyott erdélyi diéták elszámlálása kívántatik, hatáskörük rajzával együtt.