Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Bevezetés

— 23 áldó gondviselés a magyar nemzet sorsát oly bölcs fejedelem kezébe nem teszi, mint Gyeics vezér volt, kinek szelíd kormányidejében a keresztyénség mindinkább terjedett, könnyitvén alattvalóinak az áttérést, sőt maga is egész háznépével fölvette azt. Míg az ujonnan szervezett magyar hazának nyugoti nagyobb felében ekként folyt a szellemi nagyszerü átalakulás: az alatt a keleti részeken, noha külön hatás következtében, hasonló történt. Bölcs 948-ban Kr. u. s kevéssel utóbb Gyula Konstantinápolyban megkeresztelkedtek, s ez utóbbi egy H i e r otheus nevü szerzetest hozván magával, ez által a magyarok közöl sokakat megtéritett1). Bölcsről igazolja ezt az egykorú Bíborban született Konstantinosz császár is, hogy ez minap Konstantinápolyba jövén2), barátunkká lett. G y ul a, Töhötöm unokája, s mint annak utóda, erdélyi fejedelem volt. A székely nemzeti bíróságba3) helyezett Bölcs és Gyula, mint keresztyén főnökök, nagy erélylyel terjesztették az erdélyi magyarok és székelyek közt a keresztyén vallást. Az ősvallás híveinek küzdelmét az ellen már Ápolt fia idejében természetesnek láthatjuk, míg ily ellentörekvéseknek a keresztyénség kevesb elemeivel biró Magyarországban ez idétt nem találjuk. Ápolt fia ezért kénytelen volt a magyar földön levő többi pogányok közé menekülni, honnan csak Bölcs halála után (955. ) térhetett s állíthatta vissza félig-meddig a vegyesen pogány és keresztyén székelyek közt hatalmát4). — Nem sokára ezntán, kisebb Gyula idéjében, Almos rovóbán a keresztyén vallástól elpártolván, a fő-rovóbánt, Ugrón fiát, megölte, s az előkelő keresztyén székelyeket üldözni kényszerítette: de Ápolt unokája, Apor Sándor, követei által István királytól, ekkor !) Scylitzes János, IX. századi byzanti iró mondja. 2) A császár 949 ben irta munkáját. 3) Mert a h a r k á s z, Konstantinosz szere'nt, birói méltóságHév volt. *) Az 1533-ki székely krónika, i. m. 278. I.