Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Bevezetés

— 24 — legelsőben, segélyt kért, s ennek segedelmével Gyulát meghódította, s a kelyhet magához vévén, azzal többé pogány áldomást tartatni nem engedett1). E nagy diadalon nem csodálkozhatni, miután a hét erdő földén túli székely vitézek és kis-rovóbánok ez időben az ő tekintélye fentartása mellett erősen állottak2). Csak igy, az erdélyi magyar és székely keresztyének segélyével, sikerült szent Istvánnak a keresztyéneket üldöző Gyula erdélyi fejedelemnek legyőzetése, s így Erdélynek szorosabban Magyarországhoz csatoltatása l002-ben Kr. u, miként ezt Béla király névtelen jegyzője3), útóbb K é z a i4) s utána T u r ó c z i is bővebben említik5). A keresztyénség ezen diadala azonban erős ellenküz delmeket költött csakhamar a székely ősvallási párthívek közt, kiknek fejei főként magok a győztes keresztyén pártfőnök, Sándor, némely rokonai és fiai voltak. Sándor maga saját fia, lka, ellen vezetett hadat Zetelakára (Udvarhelyszékben), ki atyja által megaláztatva az Ügy vize mögé (Fekete-Ügy, Háromszékben) vonult, s ott lakot építvén, később ugyanott halt meg. Majd lka Bálványos várából kitörvén, több testvérei és rokonai által segittetve, kétes eredménynyel harczolt, mígnem szent István megérkezett segélye, a győzelmet a keresztyén apa, Sándor, részére döntötte, mely diadal emlékeül szent István a hét erdő földén túl (Csík-székben), a havason, Apolt rovóbán fiának, B e c s é k n e k, fiaival egy kápolnát építtetett6). 1) Az 1533-ki székely krónika, i. m. 278. 1. 2) „Non mirum tantae victoriae; illo enim ternpore Siculi milites et Rabonbani minores, post Terram Alpestrem Septern Syívarurn habitantes, in eius authoritate sustinenda fuere tenacissimi. " U. o. 279. í. 3) De Gestis Hungaror. Liber. Endlicher kiad. cap. XXL\T. XXVIÍ. 4) Gesta Hungaror. Endlicbcr kiad. Libr. II. cap. 2. 5) Chronic. Hungaror. Part. II. cap. 29. — Schwandtner : Scriptores rer. Hungaricar. Tom. I. pag. 95. 6) Ezen kápolna a csik-somlyai S a 1 v a t o r, vagy a köznép kiejtése szerént S i 1 á t o r, kápolnája, melyről Losteiner Lenárt az erdélyi conventekről szóló kéziratában mondja : „In Libro Parocbi-