Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Bevezetés

— 10 — komoly fogadást férfiasan megpecsételjék; s a fővezért egyszersmind alkotmányos viszonyba állítsák az általok képviselt, eddigelé soha fejedelmet nem ismert szabad nemzettel : pogány de nagyszerű szokásukból felhasiták ereiket, véröket egy közös edénybe csorgatták, és miután az eddig külön fajtájú hét hadat ezen jelképben vérszerént is egyesítették, következő alkotmányos szerződésre esküdtek meg mind heten egymásnak: 1. Míg éltök tart, mind magoknak, mind maradékaiknak is, vezérök mindig Almos nemzetségéből legyen. 2. Valami jót munkájokkal szerezhetnek, senki közőlük ki ne legyen zárva belőle. 3. Hogy azon fejedelmi személyek, kik Almost szabad akaratjokból választották urokká, se magok se fiaik soha a vezér tanácsából és az ország tisztjéből egyátalában ki ne rekesztessenek. 4. Hogyha valaki utódaik közöl hűtlenné lenne a vezér személye ellen, és meghasonlást mivelne a vezér és rokonai között, a vétkesnek vére ontassék, mikép az ő vérök omlott az esküben, melyet Almos vezérnek tettének. 5. Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódaiból esküjök állapotjait meg akarná szegni, átok alá legyen vetve mind örökké1). Az ősi alkotmány e vázlatából érthető, hogy miután a nemzet egy főhatatmú fejedelmet választott, megszűnt a régibb szövetséges rendszer, s korlátolt egyeduraság állott helyébe. Hogy pedig ez később önkényes urasággá ne fajuljon, fentartották magoknak a népfőnökök azon jogot, melynél fogva mind a törvényhozásban, mind a kormányban befolyással bírjanak, s a fejedelem tanácsából s az országos tisztségekből soha ki ne zárassanak. így alakult egygyé az eddig külön élt hét törzsből a magyar nemzet. Legutolsó telepükről Krisztus után 889-d. évben felkerekedvén, miután a szomszéd kozároknak egy, valamint !) Béla király névtelen jogyzó'jének könyve a magyarok tetieiró'l. Ford. Szabó Károly. Másod. kiad. Pest, 1860. 8r. VI. fej.