Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Bevezetés

— 9 — Eredetének ujjmutatása szerént a magyar nemzetnek őshazája Magas-Ázsia legnyugatibb lejtőin,, a régi Media és' Perzsia szomszédságában, tehát azon tájon, hol ma Kis-Bueharia vagy Turfan fekszik, lehetett. Egy része, a vándor népek közt majdnem mindennapos forradalmak következtében, ősi lakhelyéből kiköltözvén, a mai Baskiriában, az Ural és Volga közt, telepedett meg. Innen ellenséges fajrokonai, a besenyők, által szoritva, Etelközben, a mai Moldva- és Bessarabiában állapodott meg, Békében folytak itt egy ideig a megszálló nép napjai; de számára állandó haza másutt volt a gondviseléstől kijelelve. Fris emlékezetben élt nála az ősi hagyomány Etele király országáról, kit saját vérének tartott. A népszám is nagyra növekedett. Az irigy szomszédoktól pedig folyvást nyugtalanittatott. Mirenézve uj hazáról kellett gondoskodnia. A hét törzsfő tehát a nagyszerit vállalathoz mért szervezkedés ügyében komolyan tanácskozott, szorosabb rendet alkotott, alkotmányt szervezett, s haderőit rendszeresité. A száznyolc z apróbb nemzetség hét nagy n e m re vagy h a d-ra oszlott; mindegyik n e m-nek vagy h a d-nak külön feje vagy ha d-n agya volt, kik több század lefolyta után is hét magyarnak neveztettek1). E hét törzsfő vagyis fej ed e 1 mi személy, családfőnöki hatalommal, igazságos törvények szerént kormányozta alattvalóit; vezérek valának ezek a hadban, birák a békében. Hogy pedig a nagy nemzettest és annak részei közt az összetartó kapocs ne hiányozzék, egy fővezért, parancsnokot, választottak szabad akaratból és köz-megegyezéssel. Almost karolta fel az egyiitt-tanakodó népfőnökök osztatlan figyelme, kinek tanácsa s együtt-munkálása nélkül eddig sem történt semmi nevezetesbis a széles scytha hazában. „E naptól fogyást téged vezérünkké és parancsnokunkká választunk, és hova szerencséd vezetend, oda követünk"2). Hogy pedig e !) Anonym. Belae reg. notar. De Gestis Hungaror. cap. V. a) „Ex hordierna die te nobis dncem ae praeceptorem eligimus, et quo fortuna tua te duxerit, illuc te sequemur." Anonym i. m. cap. V-