Vass József: Erdély országgyűlései a vajdák alatt : időköz: 1002-1540 (1869)

Bevezetés

BEVEZETÉS. I. Eredet. Őshaza. Hún-magyar vőrrokonság. Társadalmi szervezkedés. HonfoglaMs. — A magyar legfiatalabb nemzete Európának. Azon nagy népvándorlásban; mely a negyedik század közepétől kezdve rajokként szállitá a népeket Ázsiából Európába, a magyar nép volt az utolsó, mely magának állandó hazát szerzett ennek keleti határán; hol, lakhelyének földirati fekvésénél fogva, azon nehéz szerep megoldására látszott mintegy gondviselésszeriileg kijelölve, hogy sziklafal legyen a nyugoti polgárosodás mellett, Kelet népei vészterhes mozgalmainak ellenében. Eredetét el nem oszlatható homály fedi. Annyi azonban bizonyos, hogy a magyar faj a középázsiai néposztáb, hoz tartozik; s a történelemben első feltűnésekor hún nevet viselt. Ezt igazolják legrégibb korirataink; történelmi feljegyzéseink; melyek a hún és magyar elnevezést egy közös tőből eredt, de a viharos idők hatása következtében utóbb szétvált népre alkalmazzák1), s mielőtt Ázsiából kiindult volna, hun ugar nevezet alatt, mint becses bőrökkel kereskedést üző nép, szerepelt2). Anonym. Belae reg. notar. cap. I. — Simonis de Keza Gesta Hungaror. cap. I. et II. •— Turóczi: Chronic. Hungaror. cap. II. — Podhradczky : Chronic. Budens. pag. 9. — Ezek nyomain írhatta bizonyosan dicsőült nagy jogtudósunk, Bartal György : ,,Hac super re (t. i. a hún-magyar vérrokonságról) et aequo animo cogitanti mihi nihil tam videtur extra dubietatem positum, quam Hunnos Hungarosque eadem propagatos stirpe." Commentar. Tom. I. pag. 46. 2) „Hunnugari autem hi sunt noti, quod ab ipsis pellium murinarum venit commercium." Jornand. de reb. Getic. Muratorinál, Tom. I. cap. 5.