Vass József: Demokrácia (1917)

VIII. Demokracia és nemzetiségi kérdés

32 jogusiíás magaslatára, nincs joga az államnak különbséget tenni polgár és polgár között, hanem egyenlően kell kimérnie a jogokat és kötelességeket. Faj és fajiság természetes valóságok. Anthropologiai uton bajos volna meghatározni ; mindenesetre lényeges jegyei a közös eredet, beolvadás, nyelv, a közös mult, és a nyelven fejlődő kultúra. A fajiság összes jegyeit a faji öntudat fejezi ki, mint a faj tagjainak közös lelkisége. Akár államalkotó nem • zet a faj, akár mellérendelt nemzetiség, mindehhez természetes joga van és semmiféle államhatalom őt e jogoktól meg nem foszthatja. Az a tény, hogy a fajok földrajzi elhelyezkedése nem esik egybe az államok földrajzi elhelyezkedésével, szintén hosszú fejlődés eredménye, amely azonban nem a természetjog, hanem a történelmi jog címlete alá tartozik. A vezető magyar faj a magyar államiság szuverenitásának eredeti alkotója, természetes alapja és történelmi hordozó mindazon területekre kiterjedőleg, amelyek történelmi jogon Szent István koronája alá tartoznak. Ez a pont, amelyen a nézetek a gyűlölködés útjaira szétágaznak. Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy valamely nemzetiség kétségbevonja a történelmi jogot s nyilt ellenszegüléssel el akar szakadni a közösségtől. A másik az, hogy a közjogi helyzet alapján állva iparkodik a nagy közösségben a saját faji mivoltát érvén>esiteni. Az első esettel nem kell foglalkoznunk, mert az az állam iránt való hűtelenség ágyában született, s okvetlen erőszak alkalmazására vezet. Az erőszak kérdése pedig, vagyis az, hogy van e és mikor van joga valamely nemzetiségnek fegyvert ragadni a saját állama ellen, nálunk szerencsére nem aktuális, s nem is tartozik, mint szélsőség e tárgyalások keretébe. A második esetre vonatkozólag hangsúlyoznunk kell,