Vass József: Demokrácia (1917)

VIII. Demokracia és nemzetiségi kérdés

ól alább annyira, mint amennyire a választójog ellenzői hisznek önmagukban ! E fejtegetések nem a részletek kedvéért Íródtak, az egyes választójogi tervezetek birálatába tehát nem bocsájtkozunk. Csak azt jegyezzük meg, hogy általános választójog a gyakorlatban lehetetlenség. Az állam önmeghatározásának keretei közé csak azok az elemek vehetők fd, amelyek a nemzet mivoltának összességét adják és a politikai szabadság fellételeivel rendelkeznek. A választójog kiterjesztésének tehát szükségképpen kritériumai, (kor, becsület, vagyoni értelmi census, stb.) vannak. A kritériumok megállapítása formailag a politikai szabadság illetve hatalom aktuális hordozóinak dolga ugyan, azonban nem szabad elfeledni, hegy e tényezőknek nincs joguk a jókedvű, vagy szűkmarkú adakozó álláspontjára helyezkecni. Adniok kell, mert az idők megszülték 2z igényeket, s annyit kell adniok, amennyinek alapját a fejlődés megteremtette. VIII. Demokrácia és nemzetiségi kérdés. Egyike a legnehezebb problémáknak. Temérdek gyűlölködés, fanatizmus, elkeseredés a velejárója, s a legtöbb politikus arca Meduzafővé iszonyodik, mikor e horrens descensus Alverni-re tekint. Az elfogultságnak, ingadozásnak ezen a téren talán az a főoka, hogy az érdekeltek nem próbálnak via recta a probléma elvi alapjaihoz hozzáférkőzni. Az egyéniséghez, egyéni önmeghatározáshoz természetes jogunk van, bár, amint láttuk, e jog hosszú időn keresztül posztulátum maradhat, mert a gyakorlásához szükséges alap megteremtése hosszú fejlődés dolga. Ezen a ponton nincs különbség a nemzet és nemzetiség tagjai között. Következőleg ha valamely nemzetiségekből is álló államban a hegemóniát biró elem tagjai a fejlődés során fölérkeztek a polgári egyen-