Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 102 — együtt egy, e czélra készített nagy ércz-koporsób& helyezték. Ezen, fejedelmi pompával végbement temetés, melynél nagyobbszerüt a főváros még soha nem ünnepelt, s mely a megyei és városi küldöttségek megjelenése által lett országossá, a dicsőült kivánata, modora szerint ujabban is békés uton helyreállított magyar alkotmányos szabadság védpaizsa alatt, s melynek kivívásáért áldozta fel a nagy vértuna életét, — a legíényesb igazságot, s elégtélelt szolgáltatott Batthyány halhatlan szellemének, gyászba borult derék csaladjának, s valóságos koronázási diadalünnepe volt az a dicsőült békepolitikájának, kit az igaztalanság és boszuvágy hűségeért bitóval akart megbélyegezni. Égi tiszta szelleme az elhunyt nagy vértanúnak, — a nemesebb, jobb világ magasában, —bocsáss meg nekik, mert ők nem tudták mit cselekesznek ! A temetési gyászünnepélyt megelőző napon július 8-án már tömérdek vidéki embert lehetett Pest utczáin látni, kiknek szállásairól a város eleve gondoskodott, s a vendéglők, kávéházak asztalainál alig lehetett helyhöz jutni. Ugyanez nap mind a küldöttségek, testületek számára külön, mind a nép számára átalánosan nyitva volt már a ferenczrendiek e czélból fehér keresztes fekete szőnyegek-, a család czimereivel, gyászlobogók- s koszorúkkal földiszitett egyháza, melynek fődiszét az óriási gyertyatartókkal környezett nagyszerű gyászravatal, a nagy halott hamvait rejtő érczkoporsó s az elhunytnak Alexy által készített márvány-mellszobra képezé. A rendkívüli tolakodás miatt alig lehetett a templomba férni, s bent mozogni, s Batthyány kisebb-