Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 43 — A magyar kormány, noha már kezdetben min­den jogától s hatáskörétől meg akarták fosztani, s folyvást boszantották az egymást érő jogsértések­kel ; igazi férfias nyugalommal, a szélsőségig vitt bölcs mérséklet- s engedékenységgel, a nemzet na­gyobb része által kárhoztatott alkudozó, kiegyenlítő politikával, olykor szándékos elkéséssel, a provokáló elbizakodottság, szemtelen követelések előli eszélyes, majdnem önmegalázó kitérésekkel igyekezett elke­rülni minden összeütközést és viszályt, s a király által szentesitett uj alkotmány védpaizsa alatt a tör­vényesség teréről egy pillanatra sem engedte magát lesodortatni. t Es csak mikor már lételét, életét támadták meg, volt kénytelen — ekkor is a törvényesség korlátain belől — mint egy férfiú felállni, önvédelmére fegy­vert fogni, miután már a hálátlan, fegyveres rablók sebet ejtettek nem csak lelkén, de testén is — kény­telen volt halálos elleneit, kik szabadsága, élete el­rablására törtek, visszaverni, porba sújtani. A magyarok részéről nem volt ez forradalmi fölkelés, nem volt ez pártütés a dynastia elleij, hanem inkább az ellene ármányosau fellázitott, az ellene s törvényes jogai, szabadságai, sőt a saját szabadsága elnyomásaért vakon harczoló buta néptömegek éietre­törő dühös megtámadásainak nyugodt visszaverése, megszégyenitő elnyomása, — a századokon át kivi­vott s kiérdemlett független nemzeti önállóság, sza­badság, igazság és az emberiség önvédelmi harcza. Hosszas volna itt részletesen elősorolni azon vérlázitó jeleneteket, azon iszonyú dolgokat, mik a horvát, szerb és oláh nép, felizgatott szenvedélyei magánkivüli állapotában még a legártatlanabb lé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom