Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 42 — denféle kigondolható ámítással a könnyen fanatizálható, buta tömegeket a szabadabb szelleműek ellen fölingerelni, lázitani s ez által valóságos irtó belharczokat idézni elő. 1848-ban is igy történt. A békés uton kivívott uj törvények visszavétele, az önálló magyar kormány elnyomása végett areactio mindent mozgásba tett mi ellenünk, a magyar nemesség részéről hozott legnemesebb áldozatokat, mi által minden népfajnak, minden vallásfelekezetnek megadta a maga egyenlő' jogát, szabadságát, csúfos elferditéssel másoknak tulajdonitá, bün gyanánt vette azt üldözőbe csak azért, mert a kormányzás hatalmát az uj törvény szerint meg kellett osztania a magyarral. A horvátok, szerbek, erdélyi oláhok nagy tömegét különféle ármányos cselfogásokkal, Ígéretekkel könnyű volt eltántorítani; — ámde a felszabadított magyar nép, az iparos és földmivelő németség, a tótság, a bunyevácz és sokácz rendithetlen sziklaként tömörült a szabadság áldozatokat hozott bajnokai, a magyar értelmiség képviselői, ezek kifolyása: a független nemzeti kormány körül, s az egész czivilizált világ, s különösen az ausztriai örökös tartományok népeinek nagyobb része, őszinte rokonszenvvel pártolá a mi igaz ügyünket. A folyton váltakozó bécsi ministerium, mint az udvari reactio uszályvivője, eleintén csak titkon szitá a nemzetiségi mozgalmak mindinkább lobogó lángját; később azonban, ráfogva a magyar kormányra és nemzetre, hogy Ausztriától el akar szakadni, nyíltan tette azt, szövetségbe lépett a lázadókkal, sőt nyílt és hathatós gyámolitása által csak olajat öntött a tűzre.