Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

- 41 phistói gúnyos arczczal fixirozta a társaskör vendégeit, jupiteri szemöldjeinek haragos felborzogatása közt éles átható tekintetével tetó'tül talpig kezdé öt méregetni, s egyszerre csak ezen szavakkal förmed reá: „0n csak rontani tud, de építeni nem!" Erre szintén megkönnyebbedett szivvel hagyta ott a faképnél ellenét, kire e rövid, de őszinte birálat nyers kimondása villámcsapásként hathatott, habár szokott cynismusával nyugalmat színlelt. Azt sem érdektelen tudni, hogy ezen estélyekre az irókat és művészeket a gróf régi titkára, most irodaigazgatója, az egykor oly ékes tollú beszélyíró, Kuthy Lajos szemelte ki s ajánlotta meghívás végett, ki Batthyány erőszakos halála után, mintha csak vele, az ő nagy és tiszta szellemével együtt költözött volna el józan esze, szive és lelkének jobb része, egyszerre a legiszonyúbb schwarzgelb, az egységes Ausztria germanizáló törekvéseinek szolgai eszköze, lelketlen bürokrata, a legdühösebb Bachhuszár, nemzete, hazája s önmagának hütelen megtagadója, fényes írói múltjának önmagát őrjöngve üldöző és agyonmarczangló árnyéka, beteg, túlcsigázott képzelmének s nagyravágyásának szánandó áldozata lett. Ámde e sötét képtől térjünk a dologra, hol szintén nem sok derültet fogunk találni. Tudva lévő az, hogy az előbbi ausztriai kormányoknak régi hagyományos, de végre is önmagát megboszuló politikája volt: a birodalomba összeszorult különféle népfajok, nemzetiségek, vallásfelekezetek alsóbb osztályait a legármányosabb, legmesterkéltebb izgatások által egymás ellen huszitám, kivált veszély idején, midőn a kényuralom zsarnok pálczáját akarják kezéből kicsikarni, min-