Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 38 — szláv birodalom, a cseh-illyr császárság megállapítása, — melynek, csakúgy mint egykor Szvatoplug ebbeli törekvésének, leginkább a magyar faj tiszta szabadságérzete s értelmisége volt képes ellentállani. A csehek azt hitték, hogy az udvart e mozgalom által Prágába csalják, s az ifjú Ferencz József főherczegeta cseh-illyr birodalom császárjává fogják kikiáltani. — Az udvari pártnak azonban felnyiltak valahára szemei; — Prágának egész az éjszaki colossig kiterjedt ölelő jeges karjaitól alattomos hizelgése- s csábjaitól még jobban tartott, mint a magyar főváros őszinte és nyilt kebelétől, s egyik vendégszerető ölébe sem akarván omolni, Prága és Budapest helyett — noha ez utóbbinak szives meghívását lett volna legtanácsosabb elfogadnia, — a császár személye és fényköre iránt még legbuzgóbb kegyelettel viseltetett hű és vallásos tiróliak havas hegy szikláinak védbástyái közé Innsbruckba menekült. — Es ezáltal a csehek, a panszlávok uj birodalom alapítási terveinek finom hálózata egyszerre szét lőn tépve. Az igy kudarczot vallott orosz-cseh mozgalmak vezetőivel szoros viszonyban állottak azon felsőmagyarországi evangélikus tót lelkészek is, mint Stúr, Hodsa, Hurbán, kik a betódult cseh és morva izgatók segélyével a magyarországi tótokat ámításaikkal a törvényes kormánytól elidegeníteni, sőt az ellen föllázitani ügyekeztek. Ámde a mi kormányunk rögtönitélő bíróság kihirdetése s tisztviselőinek hazafias hangulata által csakhamar szétriasztá az izgatókat, sőt maga az értelmes s alkotmányos érzelmű tót-magyar nép kikergette őket községeiből. Ezzel a máj. 31-én Prá-