Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

- 39 — gában tartott átalános szláv nemzeti gyűlés elveszté egyik támaszát, s még inkább azzal, hogy a gallicziai lengyelek sem vettek abban részt, miután a magyar kormány külügyérünk, Eszterházy herczeg által felszólitá a bécsi ministériumot, liogy Galliczia jogos követelését az összes birodalom érdekében teljesitse, nyerjenek ök is önálló nemzeti kormányt, földjük, személyük legyen szabad, s igy aztán nem fognak kivánataik kivivása végett más szláv fajokkal szövetkezni. Ez igen jó politikája volt a magyar kormánynak ; azonban a szabadelvűnek híresztelt bécsi miniszterelnök, Pillersdorf sokkal kevésbbé volt barátja a népszabadságnak, és a dynastia érdekei ellenére sokkal inkább kaczérkodott az orosz-csehek irányával, semhogy a magyar kormány jó tanácsát figyelembe vette volna. A magyar kormánynak a német birodalmi kérdésben is sokkal józanabb s tisztább politikája volt mint a bécsinek. Mindent elkövetett a végből, hogy Ausztria a Németbirodalommal tényleg egyesüljön, s Magyarországnak ez uj államban hű szövetségest nyerjen. E czélból a nádor és az elnökminister az 1848. május hó folytán megnyitandó frankfurti parlamentbe két követet küldött, Pázmándy Dénest és Szalay Lászlót, e két jeles publicistát, kiket az 50-es gyűlés nagy öröm- és rokonszenvvel fogadott, s kik hivatva voltak nem csupán Magyarország, hanem az Összes osztrák birodalom érdekeit kellően képviselni, kivivni, de később az udvari reactió rosz tapintata, s oktalan politikája a méltán táplált szép reményeket itt is meghiusitá. A május 15-iki bécsi forradalom ellenében, annak