Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

tányolná honunk boldogitására czélzott fáradozásait, nem kis áldozatokkal járó, sokoldalú tevékenységét ? 0 mint hazánk egyik legvagyonosabb polgára, nemcsak fölötte lelkiismeretesen teljesité eddig állá­sához mért hazafiúi kötelességét, hanem e tekintetben még sokkal többet tett, mint mennyit tőle követelni feljogositva vagyunk. És leginkább ebben áll a hazaírni nagylelkűség. Mig hason-rangu és sorsú társai közül többen a külföld idegen ölén hasztalan gyönyörökre tékoz­lák a szülőföldükből húzott nagy jövedelmeket, avagy nagyravágyójuk s önzésük gyakran még a haza legszentebb érdekei ellen is fegyvert adott ke­zeikbe ; Batthyány Lajos hűtelen elszakadás helyett még erősebben ragaszkodva a hon édes anyai kebe­léhöz, nem folytonos érzéki kéjélvezet, hanem inkább hasznos hazafiúi, emberbaráti munkásság közepett él, és vagyona nagy részét a hazával osztja meg, ennek javát, üdvét, anyagi, szellemi érdekeit a leg­nagyobb buzgalommal ügyekezvén előmozditani. A nemes gróf mint ellenzéki pártfőnök több ideig a legnagyobb fontosságú szerepet vivé, s oly­kor már-már csüggedezett és széledezni kezdett pártját a főrendi házban folytonosan kitartó erély­lyel buzditgatá, bátoritá, s összetartásra birá. Szónoklatát illetőleg meg kell jegyeznem, hogy hangja ugyan éles, metszően átható, de nem eléggé terjelmes; előadása imposant, mondhatni parancsoló, de olykor szaggatott és nem épen gördülékeny fo­lyású; e hiányt azonban tetemesen pótolja azon, minden vész- és akadálylyal bátran szembeszálló szabad szellem, igazságszeretet és nemes irány, mely beszédeit változatlan épségben lengi át, — az éles

Next

/
Oldalképek
Tartalom