Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

- 12 — nyában, veres tollas, szalagos pörge kalappal, fekete selyem fürtös gubában, telivér arab méneken lovagoltak elől barátaikkal együtt, mig az ellenzéki kör háromszinü zászlójának legelői vitelét e történelmi rajznak még akkor ifjú férfikora virágában volt Írójára, a radikál, tősgyökeres magyar szellemű iróra bizták, jeléül annak, hogy itt az értelmiség, s nem a nyers erő harczol, ki szintén népies magyar öltönyben s délczeg paripán ülve haladt előre, a különféle rangú és osztályú választók ezreinek, s a legjobb magyar zenebandák kiséretében, az utczákon tolongott nép öröm- és éljenriadozásai közt. Batthyány és Kossuth több dologra nézve eltérő véleménynyel voltak egymás ellenében; de azért amaz hazafiúi kötelmének tartá, most midőn megjöttnek érezé a legéletbevágóbb reformok létrehozásának idejét, a legnagyobb ellenzéki izgatót és a leghatásosabb szónokot az országgyűlésbe vinni az alsó tábla ellenzéki vezérévé, hogy igy aztán mindkét helyen összhangzólag működhessenek közre. — Mily nagy horderejű volt e választás az epochális 1847 — 48-diki országgyűlés ügyeinek kifejlődésére, bizonyitja az, hogy gróf Széchenyi István, az előbbi korszak nagyizgatója s Kossuth határozott ellenpártosa, most már tartva az ő kárhoztatott politikája bekövetkezhető veszélyeitől, csakhogy egyenlő téren állhasson ki vele a síkra, s hathatós ellensúlyozója legyen, Mosony megyéből választatta meg magát képviselővé s a követi táblán foglalt helyet, s a két oroszlán bátran szembe nézett egymással. Az ellenzék vezére az alsóházban, annyival is inkább, mert Deák ismét elmaradt Zalából, természetesen Kossuth lett vala, mig a főrendi táblán