Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

- 13 — Batthyány volt a megerősödött ellenzéki párt vezére, tehát egyszerre két nagy Lajos, mint dicső emlékezetű nagy Lajos királyunk két méltó utóda, vezéri névrokona, a nép bálványa. 1847. november 12-én nyitá meg az országgyűlést V. Ferdinánd király — a habsburgházi magyar királyok részéről századok lefolyása után most először nemzeti nyelvünkön, mi még az ó conservativ öreg urak szemébe is örömkönyüt idézett elő. Királyunk a pozsonyi primatiális terem trónján a következő beszéddel nyitá meg ezen uj korszakot képező országgyűlést: „Hiv magyar nemzetemnek szivemből óhajtom boldogságát, mert abban találom föl a magamét is. A mit tehát ennek elérésere tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve, ezennel által is adom neked kedves öcsém, s általad az egész nemzetnek, úgymint a kinek hűségében leli szivem legfőbb vigasztalását s boldogságát." Leirhatlan lelkesedés tört ki a fejedelem e szivélyes szavaira, s István nádor csengő érczhangjával a következő választ adá: „Nagyobb örömmel nem tölthette volna el Fölséged hiv magyarjait, mint hogy ezen örökre emlékezetes országgyűlés berekesztésére körünkben megjelenni méltóztatott. Egy boldogított, háládatos nép környezi itt Fölséged királyi székét ; s a nemzet szive soha forróbb szeretettel, több hűséggel nem dobogott fejedelme iránt, mint dobog most Fölségedért, ki a jelen törvények szentesítése által honunk ujjá alkotója lett. Szegény a nyelv, hogy ezért Fölségednek illő köszönetet mondhasson; hálánkat tetteink fogják bizonyíthatni. Mert valamint uj, életerős alapra fektettetett ezen törvények általa magyar alkotmány, ugy biztosabb alapot nyert általuk azon szent frigy is, mely e hazát Fölségedhez s királyi házához