Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 8 — let leghatalmasabb gyámolitója, úgyszólván éltető lelke Batthyány Lajos vala. És hogy az annyi csa­ládot tönkre tett túlságos fényűzés mételye ellen is hathatós gyógyszer volt a védegylet, tanusitá az, hogy a magasabb aristokracia legvagyonosabb úr­női is, mint Batthyány Lajos és Károlyi Gryörgy derék nejei, a honleányi erényekben is oly gazdag­gróf Zichy-nővérek, a legdiszesebb estélyeken is egy­szerű karton-ruhában jelentek meg, jó példát mu­tatva ezzel azoknak, kik szegényebb sorsuak lévén, még is a tehetősebbeket erőködnek utánozni s ez által sokszor végromlásukat eszközlik. Az is való, hogy polgári rendünk, különösen a még akkor nagyobbára idegen ajkú és szellemű fővárosi iparos osztályunk, még inkább magyaro­sodott az ipar- és védegylet befolyása által, s erő­sen kezdett omladozni azon chinai választófal, mely a polgárt és nemest azelőtt oly távol, s gyűlölködő elszigeteltségben tartá egymástól. Batthyány azelőtt elhanyagolt uradalmait, nagy terjelmü jószágait, az okszerű gazdálkodás behoza­tala által emelte virágzó állapotra ; s az ipart is meg­honositá birtokaiban, különösen Ikervárott czukor­gyárat épittetett és Széchenyi példájára 50 ezer darab eperfát ültettek el parancsára, s oly szenve­délylyel karolta fel ez üzletet, hogy midőn a leg­fontosabb időszak beállt a selyemtenyésztés körül, órákat, napokat töltött a selyembogaraknál s éjeken átvirrasztott a czukorgyári munkálatok körül. A pálinkaégetést egyik jószágán sem akarta megen­gedni, gazdatisztjei tanácsa ellenére sem, mert attól tartott és méltán, hogy ha a nép a pálinkaiváshoz szokik, elbutul, ellomhul és elaljasodik. Vajha tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom