Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

- 110 ságának megóvása a nemzeti önérzet védpaizsa alá volt helyezve. A Fortuna-egylet valamennyi tagja, 150-en, Batthyány arczképét viselték jelvényül melleiken. Az országgyűlés, az akadémia, a Kisfaludytársaság, az egyetemi tanárikar számos tagja volt itt testületileg képviselve. — Azonban ezek között egy sem nyujta oly megható, szivrenditő látványt, mint a honvédegyletek küldötteinek hosszú sora, melynek élén egy öreg honvéd vitte a honvédzászlót, még az időből fenmaradt s megőrzött kopottas honvédegyenruhában, nagyobb részint, megőszült, sebekkel halmozott rokkant vitézek, élő vértanúi a szabadságharcz nagyszerű korszakának, melyért a nagy halottnak is áldozatul kellett esnie. Az ország, a város s a Batthyány-család fátyollal bevont lobogóit a lovas bandérium vitte. A menet 3-ik részét a zenekedvelők egylete, a pesti nemzeti dalkör, a budai dalárda s a nemzeti szinház zenészkara zárta be. Az e czélra külön készült, s hat lófogatu, pompás hallottas kocsit a családi ezüstös czimerekkel diszitett érczkoporsót legközelebb a hamvakat oly hűn megőrzött ferenczrendiek, azután a temetést ily nagyszerűen rendezett pestvárosi hatóság, a főpolgármester s főbiró vezetése alatt, a szertartást végző papság ornátusban, 24, diszruhába öltözött pesti polgár kivont karddal és 100 fáklyavivő polgár környezé, a halottas kocsi előtt. Beliczay Imre, a már elhunyt városi képviselő egy nagy babérkoszorút vitt fekete bársony párnán, a koporsó gyászszalagjait a városi hatóság tagjai tartván.