Vahot Gyula: Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza (1873)

— 111 A gyászkocsi után közvetlenül a család férfitagjai mentek gyalog, utánuk hat egyszerű gyászkocsi, melyek elsőjében a nagy halott özvegye ült fiatalabb leányával, a másodikban idősb leánya, a harmadikban a hősi vértanuk egyike-, az oroszlánbátorságú Damjanics ez alkalommal szintén ünnepelt özvegye, a magyar gazdasszonyok egyletének lelkes elnöke. — A hat gyászkocsi után magánfogatok és városi huszárok zárták be a menetet. Midőn az így rendezett gyászmenet ez utósó főrésze a templomnál megindult, akkor már az eleje az egyórányi távolságra eső temetőben volt. Az utczákon tömör sorfalakat képezett, s az ablakokban s házak tetein elhelyezkedett nézők roppant sokasága túlhaladta a menetét. Jellemző volt az, hogy e nemzeti temetésen a rendes sorkatonaság és a most szervezett honvédek közül senkit nem lehetett látni, s igy egészen polgári színezetű vala az. Batthyány sirja a kerepesi uton tul lévő nagy temető egyik legszebb pontján, egy, néhány száz lépésnyire emelkedő dombon van, s az itt építendő nagyszerű mauzóleum annál feltűnőbb leend e halmon. A sírnál már Feszi, városi tanácsos, és Barna főjegyző díszruhában várták a menetet. 5 órakor érkezett meg a vértanú ártatlanságát jelképző fehér ruhás és koszorús leánykák egy egész zászlóalja, melynek irányában balra a volt marczona honvédek, véres szabadságharczunk egykori oszlopai-, most élő romjaiként állottak sorban. Utánuk jöttek a gyászkocsi közvetlen megelőzői, a képviselők, akadémikusok, egyetemi testület és papság tisztes csoportjai, kört képezve a sir körül s ennek