Török János: Török János emlékirata s azon nemzeti petitiok, melyek az octoberi diplomát megelőzték (1864)
Előszó
- 29 az egész házi-adó tett, mi ellen csak akkor nem tétethetnék kifogás, ha e roppant indirect jövedelemforrás a direct adók csökkentésére szolgálna, Es mintha csak Ausztriának államférfiai mesterségesen,és szándékosan uj tág mezőt akarnának nyitni as állani társadalomban, hogy bizonyos számú félig müveit, inproductiv, a világ minden részéből ide csődített embereket, családaikkal egyetemben, meddő, gépies foglalkozás által közköltségen tápláljanak s ellássanak. Valóban meglepő azon mohó vágy, melylyel idegenek hivatalnoki állomásokat vadásznak Magyarországban, kik az egész országot, egy hivatlan, képtelen és számfeletti heterogén elem hálózatával fogják körül. A magyar ember előtt ezen tódulás annyival feltűnőbb, minthogy ő maga mindig átallaná, saját hazáján kivül, más országokra reáeroszakolni magát. A magyar szeretettel és tisztelettel fogadja az idegent, a ki culturát, üzletet és ipart ültet ide, és senkit sem irigyel, a ki itt hasznos tevékenység által meggazdagodik. De a rendszer iránti ellenszenv miatt a szegény idegen hivatalnok is szenved. Ha pedig Magyarország alkotmánya helyreállíttatnék, az állam, magának az országnak fiai közt, jelesebb férfiakat fog találni, mint a minők azok, kikkel bennünket a mostani rendszer megajándékozott. Magyarországban azt mondják, hogy a közszolgálat minden ágaiból jelenleg mintegy 60 ezer idegen ember nagyrészt családokkal ellátva, van alkalmazva, és dacára az ilyen hivatal-létszám roppant költségeinek, s dacára a jegyzőkönyvekből, naplókból, táblázatokból és periratokból telhalmozódó raktáraknak, a közigazgatás és igazságszolgáltatás a legsilányabban van berendezve, mert jelenleg az üres formák absorbealják a lényeget, s az eszközök meghiúsítják a célt, mig azelőtt az egyszerű, olcsó municipalis alkotmány mellett az egész országban sokkal nagyobb rend és megelégedés uralkodott. És miért nyújtana a törvények végrehajtására nézve kevesebb garantiát oly hivatalnok, kit a közbizalom választ meg, és kit az illető lakosság személyesen ismer és tisztel, mint az olyan, kit fokozatos előléptetés után csak valamelyik
