Török János: Török János emlékirata s azon nemzeti petitiok, melyek az octoberi diplomát megelőzték (1864)

Előszó

- 30 iroda-főnök Morvaországban ,Galíciában, Csehországban stb. ismert és ajánlt, és a ki egyszerre járások, megyék és kerületek élére állíttatik, melyeket ő azelőtt még csak a földrajzból sem ismert, és a melyeknek erkölcseit, szokásait, múltját, sőt legtöbb esetben még csak nyelvét sem ismeri? Ez oly elv, mintha csak az állampolgárokat épp ugy, mint a hivatalnokokat, gondolkozásnélküli gépekké akarnák tenni. Ha azonban a rendszernek az a rendeltetése, hogy csak fejnélküli gépezetet képezzen, akkor az ár,, melyet az állam érette fizet, annál kiáltóbb. A ki ismeri az állam szükségleteit, melyek ezen szenvedhetlen rendszerből természetszerűleg következnek, — a ki megfontolja, hogy ezen senki által nem szeretett, s mindenki által ellenségesnek tartott rendszer fentartására s támogatására folyvást résen kell állnia egy csatakész nagy hadseregnek, és egy rend- és csendőrségi seregnek, az szánitanilag egészen helyesnek fogja találni a mostani adómértéknek szükségességét, sőt felemelését. Az államférfiut, a hazának őszinte barátját azonban, főleg ha ismeri a magyar alkotmány előnyeit, egyszerűségét, és olcsóságát, ily költséges balfogás szemléleténél fájó bámulat szállja meg, és azon számtanilag nem kevésbé, mint államtanilag helyes, de szomorú eredményre jutand, hogy az uralkodó rendszerre szükséges, megmérhetlen összegek előteremtése végett nem csak a monarchiának korábbi, már nem csekély jólléte, hanem különösen Magyarországban, ennek további forrásai is szükségkép kimeríttetnek. Mert, legalább Magyarországban, az uj szokatlan roppant terhek folytán nem csak elfogytak már az embereknek minden korábbi megtakarított filléreik, hanem azon kivül majdnem mindenki egyenként nyakig úszik az adósságban — sőt a községek, melyek Magyarországban 1848 előtt egészen adósságmentesek voltak, most magával »z állammal versenyeznek, elviselhetlen adóssági terhök arányában. A kereskedés, ipar, és üzlet az egész monarchiában egyaránt pang> a fogyasztási adó nem engedi többé lábra kapni a legfontosabb mezőgazdasági iparágakat, mig a már megvoltakat megsemmisítette, és a centralisatio mellett kikerülhetlen adórendszer a legkedvezőbb conjecturák és kereskedelmi szerződések mellett is csak lehetlenné teszi a versenyt