Török János: Török János emlékirata s azon nemzeti petitiok, melyek az octoberi diplomát megelőzték (1864)
Előszó
- 12 mely Magyarországot a monarchiához fűzi, a kölcsönös haszon, oltalom és mindenoldalú szükségesség ezen kötelékét, mely szentesítve van három évszázados tartama által, — elláthatni a szilárdságnak összes népeink érdeke által igényelt minden biztosítékaival.* Ez bizonyára a legbölcsebb és legnemesebb szándék, melyet egy királyi szívben csak isteni sugallat s a legnagyobb politikai bölcsesség, és a népek iránti leghőbb szeretet támaszthatott. Ezen áldásos pályán haladt is a kormány még akkor, midőn Magyarországnak Pestre összegyülekezett püspökei felsőbb helyről felhatalmaztattak 1849. jan. 20-ki pásztorieve lökbe a következő pontokat felvenni : „Hazánk évkönyvei magasztalva hirdetik a magyar nemzetnek rendületlen hűségét és ragaszkodását királyai iránt, és a nemzet ezen jellemző erényének tudatából mindig uj erőt merített magának ahhoz, hogy a trónt s az öröklött alkotmányt megmentse, valahányszor ezeket veszély fenyegette." „Az eskü hűsége, melynek kötelezettségétől O Felsége, a lelépett király személyére nézve felmenté eddigi alattvalóit, szintén kötelező erővel bir í. Ferenc József O Felségére vonatkozólag, ki sarkalatos törvényeink értelmében átvette az uralmat , és a kinek ezen alkotmányos országnak egyik polgára sem tagadhatja meg bűntett elkövetése nélkül az engedelmességet." „Minthogy tehát ezen okmányokból (t. i. a legfelsőbb nyilatkozványokból) kétségbevonhatlanul kitűnik, hog)^ 1) (Itt a Fejedelem örökösödési joga mutatta tik ki.) 2) hogy V. Ferdinánd és I. Ferenc József Ő Felségeiknek nincs szándékukban szabadságunkat és nemzetiségünket elnyomni; sőt inkább azoknak további fentartását ünnepélyesen biztosítni akarják stb." , A magyar egyházfejedelmek ezen pásztorlevélben legfényesebb bizonyítékát adták ildomos politikájuknak, és a király s haza iránti régi hagyományos hűségöknek. Ok a törvényes kiegyezkedés megpróbált útját választották, mely oly gyakran elhárította a veszélyt a tróntól és országtól, — oly utat választottak, mely folyvást szem előtt tartva, az
