Török János: Török János emlékirata s azon nemzeti petitiok, melyek az octoberi diplomát megelőzték (1864)

Előszó

— 13 állam vezetőit már 10 év előtt szerencsésebb eredményre vezette volna, és még ma is vezetni fogná. A magas clerus, visszapillantván a lefolyt 10 év eseményeire, természetesen nem küzdheti le magában a levertség némi érzetét, hogy a legfelsőbb felhatalmazásra tett Ígéretei meghiúsultak. A főpapok ezen compromissioja azonban reájuk nézve kevésbé volt hátrányos, mint a kormányra nézve, mely utóbbi az által sokat vesztett a közbizalomban. Az említett főpásztori levél azonban nem utolsó bizonylata annak, hogy az Uralkodónak még a forradalom közben is még mindig nem lehetett szándékában megsemmisíteni az ősi alkotmányt. Mert még a Magyarország népeihez 1849-ben május 12-dikén — tehát a hirhedt april 14-dike után — kibocsátott legfelsőbb nyilatkozvány is még mindig a nemeskeblű „k i r á 1 y r a" (a nyilatkozványban tudniillik igy áll: „királytok") hivatkozik, a ki minden népeinek — azoknak is, kik az előtt alkotmánynyal nem birtak — szabad alkotmányt adott, nagy birodalmának minden nemzetiségeit biztosítá és mindegyiknek egyenjogúságot biztosított." Ugyan ezen legfelsőbb nyilatkozvány jelenti egyszersmind, hogy az orosz hadsereg csupán a rendnek, tehát következtetésszerüleg az „alkotmányos" rendnek helyreállítása végett nyomul be az országba. V. Annak azonban, hogy a fiatal Uralkodó a régi alaptörvények értelmében és a legcsekélyebb szándék nélkül, valamit változtatni ezeken, lépett a trónra : megcáfolhatlan bizonyságát adja azon gyakran említett 1848. dec. 2-ki 1. f. nyilatkozvány, melylyel Ó Felsége uralkodásának megkezdését a magyar királyságban jelenti, és a melynek első szavai igy hangzanak. „Miután felséges nagybátyánknak, I. Ferdinánd császár ő Felségének, e néven Magyar- és Csehország ötödik királyának legf. nyilatkozványában kifejezett indokokból tetszett, az ausztriai összmonarchia trónjáról és igy a magyar királyságnak ezzel íeloldha'* lanul összekapcsolt koronájáról is lemondani, és miután a pragmatica sanctio