Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

49 A képviselőház a jogfolytonosságot követeli, A két felirat, s azon beszédek után. melyek annak illustrátiójára mondattak . mindaz , arait ez ügy mellett még felhozni lehet, puszta szószaporítás volna. A képviselőház 1866. február havi naplóját minden nép a jog és törvényesség katekizmusaként használhatja. Azon ajkakról, melyek a Múzeum teremében a jogfolytonosság védelmére nyíltak, egy ország beszélt; s az elmondott szavakra egy nemzet áldásra emelt kézzel mondta el az áment. Ismerjük a választ, mely e leiratok elsejére adatott, — és mégsem vésztők hitünket a kiegyenlítés szerencsés végbemenetelében. S midőn a lajtántúli közvéleményt tekintve, látjuk, hogy a jogfolytonosság eszméje még legnagyobb elleneink , a centralisták táborában is naponként nyer proselytákat, — csoda-e ha még bízni tudunk benne, hogy az igazság végre azon helyen is el fog ismertetni, mely épen annak védelmére van hivatva? Nincs igazuk azoknak , kik gúnyosan emlegetik a magyar vérmes reményeit. Mi is Árkádiában születtünk, az igaz, — de az már régen volt. Csak át kell gondolni mindazt, a mit e nemzet századokon át szenvedett, midőn a hatalom minden lépten gondoskodott róla, hogy megkeserítse álmainkat, s hozzászoktasson a csalódáshoz , — hogy belássuk, miszerint volt módunk, elfeledni a remélést. A magyar nem remél többé, hanem számít. 1848. TÖRVÉNYEK. 4