Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

50 De épen mert számít, biztosabban számíthat a sikerre. Nem űzzük mi a szív politikáját; nem hivatkozunk a humanitásra, az érzelemre, az atyai kegyelemre. Hivatkozunk a száraz jogra s a rideg1 törvényre, s ha sikert váruk, ezt csak azért tesszük, mert, míg egyrészt, él bennünk az igazság diadaláhozi bizalom, másrészt feltesszük, hogy a hatalom végre át fogja látni saját érdekét. S ha ezt elfogulatlanul, téveszthetlenül szem előtt tartja, — akkor minden bonyodalom kulcsa meg van találva. A nemzet s a trón érdeke egy és ugyanaz, — lehet a kettőt egymással mesterségesen ellentétbe állítani, de sohasem anélkül, hogy mindkettő kárát ne vallja. Van tehát ratíonális alapja várakozásunknak, — nem az ér&i»lej$, hanem az érdek. Mi őszintén kezet nyújtunk, — de nem alamizsnáért, hanem — kézszoritásra; s ha az elfogadtatik, és az 1741-iki idők ismétlődni fognának, Mária Terézia ivadéka tapasztalhatná, hogy e nemzet magyarul is el tudja mondani a „moriamur"-t. Bízva ügyünk igazságában kezdünk a munkába, és ha az szerencsésen sikerült, akkor teljes lélekkel meghordozhatjuk e hazában a jelszót: előre!