Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

40 ralis, vagy jobban mondva, immorális eszközök a nép bizalmának félrevezetésére. Vannak némelyek kik e hibát az alkotmányos rendszer „szükséges rosz"ának, s így orvosolhatlannak tartják; és más alkotmányos államok, különösen Anglia példájára hivatkozva, feleslegesnek vélik még a törekvést is annak megszűntetésére; — mások, kik a vesztegetések ellentétéül felhozzák a némely helyeken, — de csak ott, hol az alkotmányosság még új, mint egy importált növény levén, gyökeret nem verhetett, — nyilatkozó politikai közönyösséget; s a kettőt összehasonlítva, az előbbit csekélyebb bajnak tartják az utóbbinál. Való igaz, hogy az európai szárazföld szabadelvű részének Mekkájában, melybe divattá vált zarándokolni járni, hogy az ott eltanultat máshová átültessék, az alkotmányos Angliában a választásoknál való megvesztegetés oly nagyszerű mérvben jelentkezik, hogy a mienk annak csak miniatűr zsebkiadása lehet, mely csak a ponyvairodalom termékeiben talál versenytársra. De igaz az is, hogy Anglia törvényhozása folyton küzdött e visszaélések ellen, korlátolta azokat a parliamenti reform által, és szabott reájok olyan büntetéseket, mint pl. a választási jognak egy időre vagy örökre megvonását, melyre nálunk soha példa elő nem fordult; — s áll az is, hogy a parlament törekvései az újabb időben, főleg pedig a reform-bili óta mind nagyobb sikert mutatnak fel. De e példa minket nem ment, a bajnak nálunk csekélyebb fokát nem ellensúlyozza. Hogy Ma-