Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

41 gyarországban nem voltak s nincsenek városok, melyek szabott áron árulják képviseltetési jogukat, hogy nincsenek kerületek, melyek százezrekért adják el, s emberek, kik százezreken veszik meg azt az egy széket a parlamentben, — annak egyszerű oka az, mert nem rendelkezünk oly könnyen százezrekkel, mert nincsenek Indiában meggazdagodott nábobjaink, kik egy kis tisztességet milliókkal fizetnének meg, s mert ha lettek volna is, „rottenbourough"jainknak 1848-ig bírt pusztán tanácskozó szavazata azok ambitióját ki nem elégítette volna. Ami a másik véleményt illeti, az a politikai pessimismns sötét szózata. Nagyon szomorú volna, ha az alkotmányosság máskép nem élhetne meg a világban, mint a kihágások mankójára támaszkodva, vagy a politikai közöny által bekötött szemekkel. Azt hiszem, van e két véglet közt egy középút. A fanatizált, s így könnyen félrevezethető, vagy épen kibérelt lelkesedés, és az önmagáról lemondás, a politikai éretlenség vagy túlnntság közönye közt fekszik az öntudatos meggyőződés útja; — és minden alkotmányos törvényhozásnak egyik főfeladata a népet rávezetni e tágas és biztos ösvényre, mely egyedül vezet téveszthetlenül a valódi alkotmányos szabadság birodalmába. Hogy azonban bajt orvosolni lehessen, hármat kell főleg tekintetbe vennünk: először azt, hogy ki követi el a bűnt, másodszor, mily eszközök által szokott az elkövettetni,