Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

34 elszigetelt népek ellen nem birtak állani. Korunkban a viszony megváltozott, az „isteni jogot" alkotmányszerződések váltják fel. A fejedelmek érzik, liogy hivatásuk nemcsak a trón, s a monarchiái elv érdekeiért küzdeniök, hanem népeik érdekeit kell elősegíteniük; s azon körülmény, hogy, legalább kifelé, minden uralkodó kénytelen magát többé-kevésbbé népeinek érdekével azonosítani, — a „szent szövetségek" ismétlődését mind nehezebbé teszi; — míg másrészt a népek a közlekedési eszközök javulása, a míveltség haladása s a sajtó hatalma által mind jobban megismerkednek , közelednek egymáshoz ; belátják, hogy vannak bizonyos érdekek, melyek minden néppel közösek, és, legalább hallgatólag szövetségre lépnek ez érdekek elősegítésére. S ez a civilisatio legnagyobb vívmányainak egyike, melynek gyakorlati valósítása a nagy politikában e néven ismeretes: a nem interventió elve. Alkalmazzuk a mondottakat tényleges viszonyainkra. Nekünk van olyan alkotmányunk,mely a régiség s újság előnyét egyesíti magában. A régiségét, mert nyolc század óta erős gyökeret vert a nemzet lelkében, az újságét, mert felvette magába az új kor nemes eszméit. Minket a hatalom egy időre megfosztott ezen alkotmányunktól. Evek múlva aztán egy új alkotmányt adott az egész birodalomnak. Az örökös tartományok ezt örömmel fogadják, mert előbb semmi féléjök nem volt, — a magyarnak nem kell, mert neki van más, jobb. szabadabb.