Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

Szomszédaink örülnek az ajándéknak. — mi a kiknek jogunk van. nem cseréljük fel vele a kegyelmet. Ok ránk akarják tolni gyarló alkotmányokat. — mi szerencsét kivánva nekik, hogy csak ilyenre is szert tettek, azt nekik hagyjuk, magunknak megtarjuk a miénket. Ok azt akarják, hogy mi mondjunk le jogaink egy részéről. — mi azt. hogy ők segélvünkre támaszkodva, s a paritás elvénél fogva a mi jogainkra hivatkozva, maguknak hasonló jogokat szerezhessenek. Ok azt akarják, hogy mi a fejedelmi kegy adta alkotmányt elfogadva, megtagadjuk az alkotmányosság alapelvét. — mi, hogy miután az alkotmányosság elve nálunk már századok óta kiírthatlanul benne van a nemzet vérében .az fenntartassék. mi nagyon elősegítené az ő alkotmányosságuk megszilárdulását. Részünkön van tehát a jog. sőt még az opportunitás elve is. Az örökös tartománvok szabadelvű része sehol a világon jobb támaszt nem talál, mint az integritásában fenntartott, nagyobbrészt szabadelvű magyar birodalom parlamentjében. Egy lankadatlan, megpróbált és erös szövetségest az alkotmány s a haladás védelmében, — ezt várhatja tőlünk a szabadelvű külföld, ezt a lajtántúli népek. S mind ezért mi csak egyet kivánunk: elvitázhatlan jogaink elismerését.