Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

28 ának tekinté. S ennek oka épen intézményeink sajátságában rejlik. Magyarország viszonya Austriához s a német császárhoz, nem illett be egyikébe sem azon divatos, általánosan elfogadott kereteknek, melyekbe Európa államjogi viszonyai befoglalva valának. S ez egyenlően áll minden intézményeinkről. A nemzet, midőn európai honfoglalása után a keresztyén államok sorába lépett, nagy reformokon ment keresztül, de eredeti, romlatlan életereje megóvta attól, hogy úgy szólván, nemzetileg belesemmisüljön az európai általános fogalmakba. Felvette a keresztyénséget, mint ilyen, elismerte a pápa hatalmát, megismerkedett a feudalismussal. A keresztyénség simított rajta, de nem vetkőzteté ki eredetiségéből, s csak a már benne rejlő nemes tulajdonokat fejtette ki jobban 5 a pápát elismerte a világ egyházi főnökének, de nem fogadta el parancsait politikai ügyekben, nem osztá a vallási fanatismust, és nem járt a „szent" földre; a feudalismusnak átvette nagy részét, de saját szükségleteihez alkalmazta. S miután az ország nem volt királyainak sem patrioniuma, sem hódított tartománya, hanem a nemzet mindig maga kezeié sorsát, e sajátságos nemzeti et hatása államjogi viszonyaira is mind végig megmaradt. Midőn Ferdinándot királylyá választá, s utóbb a magyar trónt a Habsburg-ház fi-, majd nőágára is átszállítá, az e viszonyokon mitsem változtathatott. Az országnak nem volt köze hozzá, hogy királya a római császári koronát is viselé, valamint mitsem hatott rá az sem, hogy több királya Lengyel-