Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

29 országban is uralkodott. De kifelé a politikai élet más színben tünteté fel viszonyainkat. A német csá­szári korona hagyományos fénye, az „orbis terrarum romanus" traditióinak tekintélyétől támogatva, a külföld előtt a közös fejedelem személyében háttérbe szorítá a magyar királyt; s midőn a császár szólt hozzá, feledé, hogy a magyar király nélkül alig volna képes szavának kellő nyomatékot adni. Ezenkivül, Magyarország végpontja levén az európai civilisált világnak, s századokon át annak lételeért küzdvén, természetesen elmaradt azon európai mozgalmaktól, melyek az új korban e világrész népeit felrázták, s eszméket tűzve ki jelszóul, a nemzeteket mind köze­lebb hozták egymáshoz; — s így, míg amazok re­formálták a civilisátiót, Magyarország annak lételét védelmezte; míg a nyugati népek mind több és több pontot találtak az egymáshozi közeledésre, a magyar nemzet mintegy kivül maradt a frigyen, kevesebb volt az érdek iránta, s így csekélyebb a törekvés, annak pontos ismeretére jutni. A népek nem ismervén, nem ismerték el Ma­gyarország önállását; a kormány századokon át küz­dött ellene a tett fegyvereivel a hazában, bérenc tol­lak légiójával azon kívül. Azon küzdelem, melyre a magyar nemzeti léte­léért kényszeríttetett, egyrészt meggátolta azt a poli­tikai s társadalmi haladásban, — de másrészt kiirt­hatlanul megszilárdítá lelkében a haza és alkotmány szeretetét. A nemzet sokat szenvedett jogaiért, — s

Next

/
Oldalképek
Tartalom