Toldy István: Mit kell az 1848-iki törvényeken változtatni? (1866)

29 országban is uralkodott. De kifelé a politikai élet más színben tünteté fel viszonyainkat. A német császári korona hagyományos fénye, az „orbis terrarum romanus" traditióinak tekintélyétől támogatva, a külföld előtt a közös fejedelem személyében háttérbe szorítá a magyar királyt; s midőn a császár szólt hozzá, feledé, hogy a magyar király nélkül alig volna képes szavának kellő nyomatékot adni. Ezenkivül, Magyarország végpontja levén az európai civilisált világnak, s századokon át annak lételeért küzdvén, természetesen elmaradt azon európai mozgalmaktól, melyek az új korban e világrész népeit felrázták, s eszméket tűzve ki jelszóul, a nemzeteket mind közelebb hozták egymáshoz; — s így, míg amazok reformálták a civilisátiót, Magyarország annak lételét védelmezte; míg a nyugati népek mind több és több pontot találtak az egymáshozi közeledésre, a magyar nemzet mintegy kivül maradt a frigyen, kevesebb volt az érdek iránta, s így csekélyebb a törekvés, annak pontos ismeretére jutni. A népek nem ismervén, nem ismerték el Magyarország önállását; a kormány századokon át küzdött ellene a tett fegyvereivel a hazában, bérenc tollak légiójával azon kívül. Azon küzdelem, melyre a magyar nemzeti lételéért kényszeríttetett, egyrészt meggátolta azt a politikai s társadalmi haladásban, — de másrészt kiirthatlanul megszilárdítá lelkében a haza és alkotmány szeretetét. A nemzet sokat szenvedett jogaiért, — s