Toldy István: Pártjaink feladata a választások után (1869)

I. Mit jelent az "1848"?

— l4 — lataihoz szokott nemességnek arcába vettettek, végtelen vihart idéztek a reformátor fejére. S ez természetes volt. Nagyobb önátváltoztatást, nagyobb önmegtagadást, erőszakosabb szakítást a múlt tradítióival senki sem követelt még egy rendtől, mint Széchenyi az 1828-iki nemzedéktől. Mindaddig a magyar államtudománynak alphája és ómegája egy volt: a fennálló nemesi privilégiumok biztosítása, körülbástyázása. S ezt oly panaceának tekinté a nemesség, melynek kedvéért elhanyagolta saját érdekeit, elhanyagolta az ország javát, el a nép nemzetiségét ; e politika csalhatatlanságának hite oly mélyen gyökerezett a lelkekben, hogy féltek mindattól, a mi e privilégiumok biztosítására nem volt használható. Evvel ellentétben Széchenyi rendszerének alapelvei voltak: a nemzetiség és szabadságnak az anyagi jólét általi biztosítása. S ö ez utóbbi kedvéért, melyet a sikeres szabadsági törekvések s fajunk biztosítása elkerülhetlen előfeltételének tekintett, kíméletlen merészséggel megtámadta a fennálló nemesi privilégiumokat. Megtámadta azt, miben amazok Magyarország lételének egyetlen garantiáit látták. Az 1828-iki nemzedék a stabilismus karjaiban keresett menedéket; a régi magyar alkotmány abban állt, hogy szabad volt opponálni, de lehetetlen bármit is meggátolni.