Toldy István: Pártjaink feladata a választások után (1869)

I. Mit jelent az "1848"?

— i5 — Széchenyi minden erejével való haladásra buzditá a nemzetet; s a kormány elleni meddő oppositio helyett minden téren tevékenységet prédikált. A 18. század inaszakadt sérelmi politikája ekkor először állt szemben a modern, demokratikus eszmék hatalmával. E két elem közt a kibékülés lehetetlen volt. Nem is következett be. Azon nemzedék, mely az utolsó 2—3 évtized alatt szerepelt a politikai élet színpadán, példátlan haraggal zúgott fel a merész újító ellen. Vérig pirult azon őszinteségen, melylyel Széchenyi az ország szenyfoltjait a világ színe előtt ostorozta, s lelke elborult hazája közel veszedelmén, melynek kikerülhetlen bukását látta a nemesi privilégiumok vesztében. E nemzedék szidta, rágalmazta, üldözte öt; s a ki belőle nem érte meg eszméi sikerét, a legnagyobb magyart gyűlölve adta ki lelkét. E nemzedék csak akadályul szolgált az új eszméknek. Nem is erre számított Széchenyi. Ezen elkopott nemzedék mellett, mely a Corpus Juris paragrafusaival politizált, latínul beszélt és gondolkozott, lassanként felszaporodott egy újabb, testben és szellemben ifjabb nemzedék, melyet a század elején új lendületet nyert irodalom már magyarrá nevelt. Ez ifjabb nemzedék keblét nemes tűz lelkesíté. De a régi, privilegiális alkotmányból már csak oly kevés volt meg, s a mi fennállt, az oly kicsinyes, oly nyomorú vala, hogy nem bírt érte lelkesülni.