Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

— 22 — van épen azon politicai elvhez kapcsolva, melyet csak az imént vetettek el. Ha Németország az utóbbi 33 év alatt, melyek történelmének talán legszerencsésebb szakát képezik, politicohierarchiai testületet alkot, mely kellőleg ellátva és minden felé szabályos módon, cselekvöleg hatott volna, ugyan miképen juthatott volna ilyen eredményhez? Az igaz, hogy ez csak Németország két nagyhatalmasságának őszinte közmegegyezése folytán lett volna elérhető, kik azon két elv képét viselik, melyek az országot három század óta porlik egymástól. De azt hiszi-e valaki, hogy ezen kölcsönös megegyezés oly lassú megállapítása, oly bajos meglartása, elhúzódott volna eddig is, ha Ausztria úgy, mint Poroszország, nem ragaszkodtak volna annyira a nagy Francziaországhoz, és ha nem támaszkodtak volna annyira reá. Ez azon politicai combinatió, mely képes lett volna Németország egységi törekvéseit valósítani, és a mely ezt a 33 évi fegyverszünetet adta néki, melyet most ő maga szüntetett meg. Nincs gyűlölet, nincs hazugság, mely képes volna e tényállást eltagadni. Csak örjiiltségében törhette meg Németország azt a szövetséget, mely tőle nem kívánt áldozatokat, és amely nemzeti függetlenségét biztosította és védelmezte, hanem ezáltal egyszersmind minden tartós alaptól megfosztotta magát. Valóban úgy látszik, hogy arról egészen megfeledkeztek, hogy mialatt a régi hatalmakat meggyöngiték vagy szétrombolák, hogy mialatt az ország minden politicai rendjét fenekestül felforditák, egyúttal a legiszonyúbb zavart költék fel, Németország jövőjének élet-halál kérdését, egyszóval a fajok harczát idézték elő. Itt fogja a forradalmias Németország nemsokára kapni legjellemzőbb és legszigorúbb leczkéit, melyek annál keserűbbek lesznek, mivel hozzá közel fogják felolvasni. Elfeledték, hogy még Németország szivében is van Csehország, és