Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

— 23 — hogy ez a Németország, melynek egységéről álmodoznak, szláv országokkal van körülvéve, melyeknek 6 vagy 7 milliónyi népe előtt, Németország, századok és generaliók során keresztül, soha sem szűnt meg külföld lenni, s a melyek Németországot mindig ellenségöknek fogják tekinteni. Nincs itt szó egy néhány prágai tudós irodalmi hazafiságáról, bár mennyire tisztelendő egyébbiránt ez is : mert ezen férfiak országuk ügyén sokat segítettek, hanem Csehország életét nem ott kell keresni. Valamely nép élete sohasem a számára nyomlatott könyvekben keresendő, mert hiszen ekkor a német nép volna a legéletrevalóbb, valamely népélete ösztöneiben és hitében keresendő és megkell vallanunk, hogy a könyvek sokkal alkalmatosabbak elpuhitására és gyöngítésére, mint fölélesztésére és életben tartására. Mindaz tehát, a mit Csehország valóságos nemzetilétéből megtartott, huszita hagyományaiban öszpontosúl, az elnyomott szláv nemzetiségek ezen még új élő protestátiójában, mely egyaránt védi a római egyház megtámadásai, és Németország uralma ellen. Ez az a kötelék, mely őket a mult harczaihoz és dicsőségéhez köti, és ez egyszersmind azon láncz, mely Csehország féríiait még egykoron keleti testvéreikhez csatolandja. Nem lehet e pontra elég súlyt fektetni, mert főleg e rokonszenvező visszaemlékezések a keleti egyházra, ez a mindig megújuló megtérés a régi hithez, a husszitismushoz, mely a maga idejében csak tökéletlen és gyenge kifejezést nyert, képezik a legmélyebb különbséget Lengyel- és Csehország között, Csehország között, mely csak kényszerültségböl, és akaratlanul tűrte el az éjszaki egyházközségek jármát, és a pártnézetből katholikus Lengyelország között, mely éjszaknak mindig pártkortese,s az övéinek mindig árulója volt. Mit fog tehát Csehország az öt környező népekkel, Tót- és Morvaországgal, azaz: hét vagy nyolcz millió emberrel együtt ugyanazon egy fajból cselekedni, kik csaknem