Teleki László: Az orosz interventió Magyarországon : Diplomátiai okmányokkal bővítve (1861)

— 21 — szüntelte ollan a keresztény vallást, és ez a tökéletes hitetlenség szülte leginkább a forradalmi érzelmek legkitünőbbikét, a szellem büszkeségét; s most ott állunk, hogy jelenleg talán sehol sem mélyebb és gennyesebb a század sebe, mint Németországban. Ebből a legtermészetesebben az következett, hogy Németország, minél forradalmiasabb úton haladott, annál inkább nőtt Oroszország ellen táplált gyűlölete. A forradalmias Németország mindazon jótéteményekért, melyekben Oroszország részesítette, csak a legkérlelhetlenebb gyűlölettel tudott fizetni. Ebben a perczben a gyűlölet paroxismusa, a mint látszik, elérte tetőpontját, mert nem csak hogy minden józanságot elfojtott bennök, hanem még az önfenntartás érzete fölött is győzedelmeskedett. Ha ily szomorú gyűlölet egyebet is kelthetne föl mint szánalmat, Oroszország már eléggé meg lett volna boszulva azon színdarabbal, melyet Németországnak a februáriusi forradalom folytán el kellett játszania a világ előtt. Ez talán a történelemben még elő nem fordult tény, hogy egy egész nép épen abban a perczben majmoljon egy másikat, midőn ez a legféktelenebb erőszakoskodásokon kapkod. Hogy ezen nyilvánosan árulói mozgalmakat menthesse, melyek Németországban minden politikai rendet leromboltak, de sőt még sociális viszonyait is feloszlatni fenyegetödznek, ne mondja senki se, hogy kezdetben őszinte, közhelyesléssel találkozó érzelmekből folytak ki; mert mindenkinek át kell látnia, a ki még hisz látérzékeinek, hogy Németország azon az úton, a melyen most halad, soha sem fogja az egység problémáját megoldani, de inkább a meglévőt is szétdarabolja, közeledvén valamely nagy és soha helyre nem hozható catastropha felé. Ugy van, bizonyos hogy nem sokára elismerik, miszerint Németországnak egy úton lehetséges egysége, oly egység mely történetének megfelel, oly egység, mely komoly és praktice is kivihető, szétszakilhatlan kötelékekkel